Felkavartál…

(javított kiadásban)

(meghallgatom)

 

 

                                           Felkavartál, mint egy forró levest,

                                           És a benne úszkáló tésztát,

                                           Az azt megérintő sárgarépát,

                                           A húsra fektetett borsószemeket.

 

                                           Felkavartál, mint egy nyugvó tavat,

                                           Melynek felszíne mozdulatlan maradt volna,

                                           Ha te belém jössz, te angolna,

                                           Hínár-erdőbe vetetted magad.

 

                                           A vizem megzavarodott,

                                           Ködös a látszat az iszapig,

                                           Benne az alkotóelem, térdig befogadott.

 

                                           Egy élmény lát napvilágot,

                                           Felszáll a tükrére, ott duzzogott,

                                           Aztán az ár sodrásában elporlik,

                                           –  Száz elemre szóródik. –

 

 

 

37látogató,1mai

Szerző Horváth Nóra 87 írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett."(Mint... c. versből részlet, 2013).

13 Komment

  1. Ez jó kérdés. Talán a desszertnél már megtudtam, de már kiment a fejemből… A mély homály őrzi titkomat. Persze nem magyarázat az, hogy balatoni lány vagyok, s legtöbbször a házamat a víz mélységére tolnám… Ebből meg nem hiszem, hogy valaki tovább ment volna az angolnánál, lehet, hogy maradt inkább a levesnél. 🙂

  2. Jaj nekem! Akkor mi lesz velem! Jól esik, hogy sokaknak elnyeri a tetszését. Tudod, akartam még egy ilyen hasonló szisztémájú verset írni, de nem jött össze. Mára már tudom, miért nem, azért, mert nem mindennapi ihlet tudta bennem felébreszteni a felkavaró élményeimet. Nem felejtem, hogy ebédnél ültem a leves előtt, s ezek a sorok bújtak elő belőlem. Emlékezetes volt, de megismételhetetlen.

Hagyj üzenetet