Nap: 2010.01.06.

Jó tudni azt hogy voltál hogy nekem lehess csak mikor nem is álmodtál kiválasztottalak   Jó érezni azt hogy vagy ölelj el ne eressz enyhítsd mámoros szomjam szomjaddal úgy szeress   Jó hinni azt hogy leszel nekem mindörökké még lélegzetet [… Tovább]

Homályba szürkül a fény Kezemben felhők fintora Széles hólapát … Bánat-kupacok … De nincs lélek aki nekifeszül   Talán ha rád gondolok Átvágsz a havas pillanaton és Abban a kék ruhádban Megint Szembejössz    

Zsibbasztó a közelséged …hogy párhuzamos az életem – veled – …tükörképeddé olvadva most saját utat keresek… csak menj távolabb egy kicsit, …egy karnyújtásnyira csak, hogy szárnyam szétfeszítve nekirugaszkodhassam…  ha elindulok végre -ne fuss mellettem- kérlek… hadd találjam meg egymagam…

  megszülettem bíbor és bársony nem volt jussom csak vér és halál gyűlölet hullámzott köröttem meghalt megöltem anyám átkot szórt fejemre a múlt   kiverve kopott széken kucorgott pizsamám benne reszketett lelkem téli éjszaka törött csont nem fájt annyira mint [… Tovább]

  Mikor az álom visszatér akár az otthon ítélete.   Vártuk, mégis hallgatunk – akár a férfi ki minap gyermekének lopott – perceken át osztozva ítéletén.   Korán van a táj még csendsötét.   A mécsesek elaludtak pihennek a maguk [… Tovább]

    Magam múltja lettem, védtelen, meghalni, szeretni képtelen –   szobám szegletéből kiszökött a fény, illedelmes részeg,  félszeg mosollyal imbolyog, lépésenként bocsánatot kérve az elébe ténfergő tárgyaktól.  – megejt a mélység komolysága.   Drága ez a csillogás, fényfák, óévbúcsúztatás, [… Tovább]

    Hirtelen más lett a világ. A most meghalt sugár szivárványos ködöt szitál, az elárvult rét hideg ölébe. Hamis kockákkal játszik a Nap, a fény után vágyódó remény asztalán.  

                    talpba fúródott tövis lüktetésével                   görcsökké rándult bajainkkal                   bordák páncélzatán áthatoló fájdalom késével                   gyulladt szálkákkal megvetett körömággyal                   vértolulással a homlokcsont mögött                   dobhártyán doboló indulattal                   fölöklendezett sérelmekkel                   kezeletlen gennyedő sebekkel                   oktalan haraggal szíveinkben                   [… Tovább]

  A mesékb?l elfogytak a csodák, az ég kék maradt, de össze van repedve… Sebeink égnek, szilánkos csillagok  gyógyulnak rá éjjelente.   Tiszta verset szeretnék írni, fiatal n?k mosolya adhat elég er?t… Borostás magányom nekiadom a szélnek és minden marad, [… Tovább]

  Merítek. Ihlet-haver benézel? Tele döngicsével a fél fülem. A másik dugult. Kicsit Vazult példázom ezzel és bevallom, túlzottnak nem mondható kedvvel pötyög kétujjam tíz b? bet?t, Hiányzol, haver! Tudom, mindig mondani kell valamit, meghökkent?t, fontosat, szívbemarkolót, huzatosat, szélre tettet, [… Tovább]

Alterra Kiadó, 2000.     Kedves Apa! Nézz a tóra, ahogy a fenti Hold fénye folydogál a puha vízbe, lágyan úszkál benne – én is úgy fürödtem anyám tengervizű testében, aztán jött a Vihar és partra vetett engem… Most már [… Tovább]

Keresem, mint egy menhelyet, hová bújtattad lelkemet? Alul se, fönt se kint se bent, de mindenhonnan megteremt, valahol ott lehet talán kezed terített asztalán, kenyér, a bor, meg az, ami akkora csönd, hogy hallani.