írtam neked pár sort a minap, csak annyit,amennyit a tabletták nélkül engedett az eszem… -de most leraktam ?ket- s miel?tt újra tenyerembe veszem elmondok mindent, hogy a vágy tovább ne öljön, hogy ne feszüljön rám mint kin?tt ruha a saját [… Tovább]
a mozdulatlanságtólkiéhezett helyzetekfalnak támasztjákkába tudatukmegt?rik imámatfejük felettde csak mertrángást imitálgörcsbe fogottkarizmukföldrengésszer? morajhozza a rég áhítottváratlantde az asztalomon állóüvegpohár elnyeli-utórezgésként-a maga nevébenpáratlankeser?ts benne egy életetmit az oldalárapecsételt rúzsnyomeddig hevítetts mert kövér cseppekbenkúszott átlátszó falánaz örökké gondolatamit meghagytam t?ledmagamnakpedig csakfanyar íz? kesergésami [… Tovább]
látod…innen szeretnék a tenyerembe egy darabka kék eget… innen a fejem fölül míg az es? megint elered… -?rizném én- vigyáznám, hogy újra láthassam, ha megint borul majd a hegy mögül… akkor… amikor az én viharom épp szelíddé csendesül…
hegeket kiáltott…vészjóslóan marta leveg?be bánatotegy csendes,befelé fordulóüvöltés…kint megtisztult a világés éjfeketegyászruhátköhögötta b?nökre a felejtés…
reszket a csend…falaid felkenték rámutolsó utamatés végs? szemhunyásombazártalak-zártam magamat…hófehér csend borultmozdulatlanságom pillájárakezembe szorítottam méga lelkedet utoljára és akkorhangos volt az égi zsivaj…bels?m könyörgött a földértde szívem odafentre akart– a kett? közt elvesztem –maradhattam volna,de mentem…elhelyeztem mindenpillanatom,hogy végretenyeredbe adhassam– csak gyorsan [… Tovább]
…még a percnyi türelem is lázad ellenem, hogy elkerüljön vagy megtévesszen, amikor másra gondolnék… zárt mosolyod mögött csak egy szófoszlány, egy csendes, t?n? öblöcske …mi volnék… s arcodon,ha a gondolat már kitörni készül, megfeszülve látszom még, de sebzettek a szavak [… Tovább]
…ha szépen kérném a fejem fölé magasodó fákat, hogy ne nézzenek olyan mogorván… meghallgatnának? …olyan kicsi vagyok én hozzájuk emelkedni – mondván – …hogy még van id?m b?ven az égig érni… …hogy nem éltem még telet …hogy alig hullajtottam levelet [… Tovább]
apró szóba záromcsöppnyi létem…falra függesztem– lógjon-mint egyetlenjól sikerült képem…amit hetykén igazítok,mert billent kicsit,ferdén áll,szembe jött velem maés nem állt félre…nekem vágódottez a nagy világ…
zörög ez a rozoga zsalugáter… ha fúj a szél, folyton ezt teszi …nyikorgó lelkiismeretével zajt keltve figyeli, hogy ki az, ki elé áll és bevallja b?neit… szép kis vallomás lenne -elképzelem magamban- …hogy… miközben csukom az ablakot a vétkeim sorolom [… Tovább]
Zsibbasztó a közelséged …hogy párhuzamos az életem – veled – …tükörképeddé olvadva most saját utat keresek… csak menj távolabb egy kicsit, …egy karnyújtásnyira csak, hogy szárnyam szétfeszítve nekirugaszkodhassam… ha elindulok végre -ne fuss mellettem- kérlek… hadd találjam meg egymagam…
