P.Németh Ilona Szerző
Vezetéknév
P.Németh
Keresztnév
Ilona
10 év 8 komment

írtam neked pár sort a minap,
csak annyit,amennyit
a tabletták nélkül
engedett az eszem…
-de most leraktam ?ket-
s miel?tt újra tenyerembe veszem
elmondok mindent,
hogy a vágy tovább ne öljön,
hogy ne feszüljön rám
mint kin?tt ruha
a saját b?röm…
mert muszáj…
még ha néha
a dombok mögött
is járok,
mert onnan is látszok
el?t?nök hirtelen,
s majd akkor a szavaimtól
csöpög? tejút lesz
kitaposott végzetem…

11 hónap 5 komment

a mozdulatlanságtól
kiéhezett helyzetek
falnak támasztják
kába tudatuk
megt?rik imámat
fejük felett
de csak mert
rángást imitál
görcsbe fogott
karizmuk
földrengésszer? moraj
hozza a rég áhított
váratlant
de az asztalomon álló
üvegpohár elnyeli
-utórezgésként-
a maga nevében
páratlan
keser?t
s benne egy életet
mit az oldalára
pecsételt rúzsnyom
eddig hevített
s mert kövér cseppekben
kúszott átlátszó falán
az örökké gondolat
amit meghagytam t?led
magamnak
pedig csak
fanyar íz? kesergés
ami egyébként
szájhúzósan ?szinte
csitítom kitörni  kész szavaim
papírlappá s?rítve
hallgatom inkább
a távlatok csendjét
míg megszédülve
kuszán ágyazott
létem peremére
nem ülök
láblógatásom fojtom
a meglett semmibe
és halkan újra dúdolom
el?ször elhintett fohászom
fogaim közt préselem

ne maradj
mozdulatlanságom

10 év 7 komment

látod…innen szeretnék

a tenyerembe

egy darabka kék eget…

innen a fejem fölül

míg az es? 

megint elered…

-?rizném én-

vigyáznám, hogy

újra láthassam,

ha megint borul majd 

a hegy mögül…

akkor… amikor

az én viharom épp

szelíddé csendesül…

10 év 4 komment

hegeket kiáltott…
vészjóslóan mart
a leveg?be bánatot
egy csendes,
befelé forduló
üvöltés…
kint megtisztult
a világ
és éjfekete
gyászruhát
köhögött
a b?nökre

a felejtés…

10 év 8 komment

reszket a csend…
falaid felkenték rám
utolsó utamat
és végs? szemhunyásomba
zártalak-zártam magamat…
hófehér csend borult
mozdulatlanságom pillájára
kezembe szorítottam még
a lelkedet utoljára és akkor
hangos volt az égi zsivaj…
bels?m könyörgött a földért
de szívem odafentre akart
– a kett? közt elvesztem –
maradhattam volna,
de mentem…
elhelyeztem minden
pillanatom,hogy végre
tenyeredbe adhassam
– csak gyorsan jött a sötét –
és én nem vigasztalhattam
már magam, hogy nem tettem…
mert akkor már egy perce
ég és föld között lebegtem…

 

11 év 2 komment

…még a

percnyi türelem is

lázad ellenem,

hogy elkerüljön

vagy megtévesszen,

amikor másra gondolnék…

zárt mosolyod mögött

csak egy szófoszlány,

egy csendes, t?n?

öblöcske

…mi volnék…

s arcodon,ha a 

gondolat már

kitörni készül,

megfeszülve

látszom még,

de sebzettek

a szavak

és lepelként hullva

takarják már azt,

ki engem

sose véd…

11 év 4 komment

…ha szépen kérném

a fejem fölé

magasodó fákat,

hogy ne nézzenek

olyan mogorván…

meghallgatnának?

…olyan kicsi vagyok én

hozzájuk emelkedni

– mondván –

…hogy még van id?m

b?ven az égig érni…

…hogy nem éltem még telet

…hogy alig hullajtottam levelet

– gyenge ágú szeretet –

az vagyok…

de feln?hetnék melletted,

ha engednéd…

ha akarod…

11 év 4 komment

apró szóba zárom
csöppnyi létem…
falra függesztem
– lógjon-
mint egyetlen
jól sikerült képem…
amit hetykén igazítok,
mert billent kicsit,
ferdén áll,
szembe jött velem ma
és nem állt félre
…nekem vágódott
ez a nagy világ…

11 év 4 komment

zörög ez a

rozoga zsalugáter…

ha fúj a szél,

folyton ezt teszi

…nyikorgó 

lelkiismeretével

zajt keltve

figyeli,

hogy ki az,

ki elé áll

és bevallja b?neit…

szép kis vallomás lenne

-elképzelem magamban-

…hogy…

miközben csukom az ablakot

a vétkeim sorolom zavartan…

11 év 10 komment

Zsibbasztó a közelséged

…hogy párhuzamos az életem

– veled –

…tükörképeddé olvadva

most

saját utat keresek…

csak menj távolabb

egy kicsit,

…egy karnyújtásnyira csak,

hogy szárnyam szétfeszítve

nekirugaszkodhassam…

 ha elindulok végre

-ne fuss mellettem-

kérlek…

hadd találjam

meg egymagam…

P.Németh Ilona Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.