Fecske Panna : Stációk

 

megszülettem

bíbor és bársony

nem volt

jussom

csak vér

és halál

gyűlölet hullámzott

köröttem

meghalt

megöltem

anyám

átkot szórt fejemre

a múlt

 

kiverve

kopott széken

kucorgott

pizsamám

benne

reszketett lelkem

téli éjszaka

törött csont

nem fájt annyira

mint az

hogy létezem

 

szerettem

nem szerettek vissza

az űr nőttön-nőtt

bennem

elvirágzott

a remény

kárhozott álmok

földjén

öleltem

csókok között

 

az út felén

túl vagyok

sebeim őrzöm:

büszke karcaim

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.06. @ 15:50 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...