Vers

Eszmélések

  diót török szétemberi agyat látok töpörödötten világló kulcslyuk anyám kezén angyalhaj ferdén állt a csúcs   öregasszonyok gy?lnek a temetésre örömkönnyekkel  

Kisregény

Melyik élet? 1. rész

        Lassan nyitogatni kezdte a szemét. El?ször résnyire, majd újra próbálta. Hihetetlenül fáradtnak érezte magát, még ez az apró mozdulat is nehezére esett. Végül er?t vett magán és kinyitotta. Fehér plafont látott maga fölött. Ameddig a szemét [… Tovább]

Vers

Haszonéhség

Utólag hiába keseregsz, ha Valaki megelőzi a halált S szirén dalával Avatár testedből kiráz, Messzi tengerhez, folyóhoz, tóhoz, Kék lagunához hív, S a kéjről, mint Szerelemről szól.   Könnye hiú, Gyönyöre mocsár, Magamutogató Hínár és sár.    

Novella

Egyszervolt

Az illusztráció Reich Károly Pastorale cím? könyvéb?l való.     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tizennyolc éves lány, aki az üveghegyen innen, de a mesék városán túl, egy Nevesincs Vállalatnál dolgozott. Így utólag, csinos volt, talán szép [… Tovább]

Egyéb

Dum spiro, spero

Amíg élek, remélek *     Az asszony néz maga elé, áldott állapotban befelé figyel, s vár. Még rövidek az árnyak, nem szőtte meg az este jótékony fátylát az alkonyat, hogy eltakarja őt séta közben. Férje nem kíséri, magányos a [… Tovább]

Mese

Pók Panna

  Pereg, perdül a pókfonál Pók Panna nyolc-láb orsaján, potroha, mint a léghajó, pókm?ve díszes légyfogó. Poros pihén ott szunnyadó papucsos öreg lomblakó Pukkanóbogár súgja meg: Pepita Nyúl itt ténfereg! Pont útban van a pókfonál, pedig ? versenyrajthoz áll pitypangszín [… Tovább]

Novella

Téli etető

*   A január végére már igencsak elbizakodottá váló tél teljes súlyával elfeküdt a patakvölgybe szorult falucskán. A hó ugyan még váratott magára, de a kis házat ölelő öreg fákon már hosszú szakállá nőtt a napok óta kitartó hidegben képződött [… Tovább]

Vers

Andante

Míg remélek –hallgatok,csönded fegyházába halok. Most úgy nézlek –te vagyok,szemed árnyékába fagyok. Már nem kérlek –csak adok.Ez a legtöbb, mit kaphatok.

Vers

Hálapénz

Kis aprópénzét összezabolázva behurkolta a zsebkendő sarkába, régi szokás volt, nem látta a doktor, hogy párna alatt simogatta sokszor, tudta szegény, ez lesz a hálapénze, bár nem dolgoztak szíve szerint érte, de fáradt arcán kristálytisztán látszott, hogy ezen vesz magának [… Tovább]

Vers

A folyónál

Ahogy a folyónál mondta. Még járkált a gondolat fel s alá, mint víz és g?z közötti tartomány egyként – elválaszthatatlanul.   Az es?, s az est egyszerre érkezett, mint porszemnyi reményb?l kitör?n érkez? ázott mosoly egyként – elválaszthatatlanul.   Egy [… Tovább]

Vers

Lázban

  Álom botorkál üvegtestű fények idegrostok kergeőznek bennem lógok a semmi ketrece falán sugárhantból görbít a szem kék jégtorlaszokat s horgonyt vet rám a katamarán vak kábulatban csontfehér köd ringat harangkötélen lógnak az erek foszló árnyalakok zuhannak a táguló mélybe [… Tovább]

Vers

Every day…

  Szédülök… Uram, segíts!   S egy másik pillanat, Id?utazás, ott, Veled. Az érzés elragad, Felébredni nem lehet.   Csörgés…   Kifutópálya, újra. Napra nap, Órára óra. Monoton…   Elesek, de felállok, Párolog a könny. Ilyen minden nap… Benned ?rzöm. [… Tovább]

Vers

Hétszer tagadtál meg

neked adtam a Tudást felemeltelek te mégis hétszer tagadtálmeg minden pillanattal közelebb vitt sorsom a véghez veled zuhantam elfogadtam a sebeket nem kértem nem könyörögtem sem egyszer sem hétszer visszafogadtalak mentem mert Te hívtál vittem fiaim lányaim kínáltam hogy hétszer [… Tovább]

Novella

Kutyabaj

Nagyon szeret engem a gazda. Mit is kezdenék nélküle, gondoskodik rólam, majdnem minden második-harmadik sötétség után, miután a sárga világos pöttyöket és nagy sárga etető tálat nézegettem, gyönyörködöm bennük és éneklek nekik, ad ennem. Vigyáz rám. Nekem adta ezt a [… Tovább]