Vers

Tizenkét év

…ennyi telt már el Nélküled… tizenkét évoly hirtelen elszaladt,úgy mint egy megfagyottnémán sikoltó pillanat tizenkét évés mennyi fájdalom,hány feléd szállókeserves álmom– nem is tudom… tizenkét év– tán még most sem hiszem,hisz itt kéne lenned,fognod kezem  együtt nézni szilveszterkorfényes csillagunk,együtt örülni [… Tovább]

Vers

Tartozás

Áldott zártság, aranytalan id?k! Csak rajzolod magad – hiába teszel s térítesz hasztalan, ugyan úgy vársz a nagy varázsra,   hajtod a vadat el?lem, lerajzolod utadnak virágát, mögötted a síró pusztaság, csöndben legyint az elhajló világra,   már átlépve a [… Tovább]

Vers

Költőolimpia

Csatába menne sok vitéz, Ki véli szépet írni kész, Ezer ki dalra fogható, Betűket épp ragasztgató, A múzsa csókja ’kit talál, Megüdvözülve mennybe száll, A többi bár középszerű, Szívek dalára felderül, Akad barát, ki húzna fel, Cserébe voksod ássa el. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

3. STÁCI

Mint  fájó életemben,   hol mindig dombra mentem,   lépek most.   Él?, érz? lelkeken,   cipelem terhem.   Keresztem   -rajta minden emlékem –   súlya alatt elbukok,   arcom b?neim sarában,   kezem nyújtom feléd,   könyörög tekintetem: [… Tovább]

Vers

DOXA

ki magára kérdez – mindig korszer?és válaszában ott az új – ha régi,agyagos keze sáros; szíve égi,és lázas eszét paradoxon h?ti.ha fölkentek az égre – lennél földi,s ha földim vagy, hát mennél magasabbra,tán megnyugodnál izegve-mozogva,mert elveszíted mindig, ami épp vagy.

Vers

Tilalomfa

Az illusztráció Juli Vajda munkája Tilalomfa árnyán osztozunk, egy testté hajolva a h?sben, hol azonosító jeleink – egy röpke tánc után – a nyár igéjén elkeveredtek,   magányt kergetve part kövén, csókodra víz cseppent hajadról, s mert árnyékom unta egymagában [… Tovább]

Vers

Janus Attila

Avagy “Ã?»HazámÃ?« dicsérete” köszönet Bátai Tibornak Janus Attila eddig Itália földjén d?ltek padra a bátrak,s most Pannónia is ontja a hontalanát –…két deci dzsungel a lelkem, vélem, nem lehetett több,álmos a fröccs, amivel megbecsülöm magamat.

Humor

Vicceselek

* Gondoltátok volna, hogy egyszer nagy leszek, és káposztaföldből, hajam növekedett, fehér volt mikor megszülettem, de ahogy nőttem barna lett, a bölcsesség elveszett.   Én sem gondoltam, hogy kihúzzák a fogam, pedig a szám, csak evésre használtam, nem is mostam, [… Tovább]

Vers

minusz harminc

A globális felmelegedés hatása Brassóban… Lépéseim roppannak A köpések koppannak. Virágos az ablakom Jégcsapok a bajszomon Rököd ám az “Azannya!” A gázolaj kocsonya. Égb?l pottyan kismadár A csöves se fázik már… Varjú mondja csak hogy kár Minusz húsz ha lenne [… Tovább]

vegyes

Karácsony a boncasztalon

Patológián landol az ünnep.Nem bántja már régsüket fülünketa medd? csönd. Amott mélán tünteta halál. Most cirkalmas álvágyak bomlanak,fény-zenét rikácsolnak csont-falak,s színes hálót sz?nek a m?anyagfa alá. Meredt torzók pózolnak asztalon– ez is csak egy világi borzalom -,s éjszakába hasító bordalosének [… Tovább]

Egyéb

Ébredés

“Van az életben egy-egy pillanat, hogy nem várunk már semmit a világtól”(Ady Endre)       A napsugár úgy mosolygott be a nyitott ablakon azon a vasárnap reggelen, mintha azt az érzést akarta volna kelteni, hogy az élet  ?szinte és [… Tovább]

Vers

Mihez képest

Élhetnél három évvel többet, mondtad – ha mától nem dohányzol. Egemen parazsak köröznek, egyetlen cigaretta lángol.   Kedves – hová való a mondat, mért engedsz minden hírverésnek, az érvelések összerogynak, ha megkérdezem – mihez képest?   Élhetnék többet. Minél többet? [… Tovább]

Vers

Találkozás

Láttam a szemét. Homály volt benne t?z helyett. S hallgattam szavát, de a szemében más volt az üzenet.   Fájt a bókja akkor. S a bánata, mit ott láttam; bár azt mondta mindent ért. Mégis tétován, zavartan álltam,  míg keze [… Tovább]

Fordítás

Mihai Eminescu , maradj

  „Ó, maradj, maradj itt nálam, szeretlek, te kis legény! Minden rejtett óhajtásod én ismerem, én, csak én;   H?s árnyaim homályában akár herceg is lehetsz, víz tükrözi tiszta mélyén fényl? fekete szemed;   Túl a patak csobbanáson, füvek rebben? [… Tovább]

Média

A levelek anyja

(meghallgatom)   *„Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:                                                           így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.”                                                                                       A levelek anyja vagyok,                                                  Faként elhullatom,                                                  Az én kicsikéimet                                                  Elbocsátom.                                                    [… Tovább]

Vers

Testetlen úr

Sorvadt szívb?lcsöppnyi vér sem folyik már.A labirintus ezernyi útveszt?jébe,korhadt testb?l kicsúszó lélek világíta lidércként kékl? fénybe.A róna szélen kibontakozni látszóimbolygó kísérteties figura,Testetlen úr! Ködb?l el?homálylikarcának sárga viasza. Halvány a fény,mi szemének gödréb?l sz?r?dik át.Szárcsakézzel magasba emeli az izzó fáklyát.A révült [… Tovább]

Vers

Kérdések, kétségek

Elvonulni a vihar elől egyszerűbb lenne de vihar-e az ami készül benned  és bennem   S tudod-e milyen lesz   Önfeledt-e minden mosoly mikor a nap rád süt megbocsát-e aki békül vagy csak mímelőn haragja enyhült kezet nyújt s Judás-csókkal [… Tovább]

Vers

Élni épp elég

Vedd, mit ad a kéz…   Törvények, létek alkotnak szabályt. Vedd, mit ad a kéz, élni épp elég…   Másra gondolva, álmodni jövőről botor dolog, hisz rég tűröd sorsod. Tükrödnek köszönd, formáltad arcod.   Ember! Honnan lesz merszed keresni pontot, [… Tovább]

Mese

Vízparton

Óvodai soroló   Fák levele zörgedez’ folyó vize csörgedez’.   Hattyú lebeg kecsesen, tovaúszik sebesen.   Csiga csúszik, vánszorog, kis hal úszik, vándorol.   Madár dalol elbújva, füttyét hosszan elnyújtja.   Mókus koma kedvesen mogyorót tör hevesen.   Katica a [… Tovább]

Vers

Új téli strófák

    Árva sorsba bugyolálta életét, egy csepp vízcsepp esdeklik ajkán, s egy darab pogácsa ül zsebkendője sarkán szétmorzsolva enyhet adó hideglelését.   *** Odasodorja hordalékát az iszap, állott szagú kocsonyába temet, belefúródó nyálkás homokszemet, a vonzás sziklájára csap.   [… Tovább]

vegyes

Vándor

asztalok felett látok borzongva időzik az álom kimerülten tova lépek szemed szemembe réved füstbe burkolózó ölelés szenvedély tüzében ég: elenyész (csókot lehel az élet) vándorként osztogat dobban -szusszan-bent ragad.. lassan elveszted önmagad  

Mese

Madárdal

Tarka réten, zöld mez?kön, ég és föld között repülnek,Csendtör? sereg madárkák teljes szívükb?l derülnek.Nem tanulták zeneórán, tudományuk mégis remek,Százával repülnek szerte, elborítják a kék eget. Ökörnyál erd?k az égen,Felette a sok kis vándor,Keblük száz fuvolaként zeng,Lelkük a tánc szívük is [… Tovább]

Novella

Jóslat egy házibulin

*     Nem nagyon hiszek a spirituális dogokban. Soha nem hittem se a kártyavetőknek, se azoknak a nagytudományú, kávézaccból jövőt jósolóknak, akik megmondták mi várható életemben, az elkövetkezőkben. Kétszer inogtam meg egy kicsit. Az egyik esetnek maradandó hatása is [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? – 10. rész

  Mintha álomból ébredt volna, most döbbent rá, hogy mit tett. Ellopott egy gépet, megszegett egy csomó szabályt a légi közlekedésben. Mire ezt végiggondolta, Tom állt mellette. Szólni akart, de lihegve odaért a köpcös is, s bár nehezen kapott leveg?t, [… Tovább]

Vers

haikuk

Keleti szél   Jégvirág fakad tél koccant az ablakon Nemere süvít.     Megálmodtalak   Megálmodtalak álmom nem vált valóra múlttá váltalak.     Székelyek   Csillagösvényen vezetett nép, megtörve nem, de elhagyva.