Csatába menne sok vitéz,
Ki véli szépet írni kész,
Ezer ki dalra fogható,
Betűket épp ragasztgató,
A múzsa csókja ’kit talál,
Megüdvözülve mennybe száll,
A többi bár középszerű,
Szívek dalára felderül,
Akad barát, ki húzna fel,
Cserébe voksod ássa el.
E helyt ha veszteség is ér,
Tekints a múltba kincsekér’!
