Tiszai P Imre : 3. STÁCI

Mint  fájó életemben,

 

hol mindig dombra mentem,

 

lépek most.

 

Él?, érz? lelkeken,

 

cipelem terhem.

 

Keresztem

 

-rajta minden emlékem –

 

súlya alatt elbukok,

 

arcom b?neim sarában,

 

kezem nyújtom feléd,

 

könyörög tekintetem:

 

-várj szép szerelem!

 

maradj velem!

 

Térdelni megtanultam,

 

az alázatra rátaláltam,

 

míg

 

rád

 

vártam.

……………………………………..

hosszan írod a semmit, er?ltetett ragrímekkel.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén