Vers

Születésnapomra

Igaz barátaim sosem voltak csak talmi ragaszkodások. Az id? rég kikezdte ?ket; álarcot váltott Júdások. Sötéten, mint érett bodzabogyólógok saját csontvázamon.Fakón vet?dik rám a téli napsugár,átlépek árnyékomon.Agyam: szitaköt? védtelen szárnya,átlátszó, tiszta kirakat,bús szívemnek dobbanásagyermekökölnyi akarat.   Került a szerencse.Barbárok vasbakancsbanléptek [… Tovább]

Vers

Árulás

Egy Getsemane-n elcsattant kerti férficsók, egy pirkadt-kori ájulás, mi árulást követőn a lét szolgálója lett. Golgota dombhajlata, végül pora vállon kínnal üdvözült fa: a legnehezebb fa, mit ember kivágott, s mi mégis                                     súlytalanságban tart

Vers

Aréna

Picasso: Guernica (1937)       Nem vért látni jöttem, csak csodálni, nézni, hogy küzd a bika, élettel dacolva, egyedül, míg fölül  zsebkendőt lenget sok árnyékba búvó, lusta despota.   Nem vért várni jöttem, csak fénnyel szemben ülni vakító oldalon, [… Tovább]

Vers

Sebaj

     Fáradt vagyok, éjjel nem aludtam. Sebaj!     Kávét iszok, gyomrom belesajdul. Sebaj!     Egy jó cigi mindent kifehérít – belül.     Érzem, ez az élet. Ma is élek. Sebaj!

Hírek

Marcus Tullius Cicero

O tempora, o mores! ââ?¬â?? id?k, ó erkölcsök! (Catilina ellen I.)   Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106. január 3., Arpinum – ma: Arpino, Olaszország – Kr. e. 43. december 7., Formiae, Róma) az ókori Rómában élt író, filozófus és [… Tovább]

Vers

Micsoda út

Mind játékosok vagyunk…     Életem ócska színpadán, előadás után tapsvihar van?   Valaki mosolyog, keze nem mozog, arcán közöny, érdekel, bár hozzá nem lesz közöm.   Fellépésre vár, üdvözli hízelgők hada. Ő okos nagyon, tudja, kivel, mikor, hogy mulasson.   [… Tovább]

Vers

Magának prédikál

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak     Kibontom a sűrű fonatot, és látom, milyen egyszerű és szép egy szál magában egy szál. Meztelen. Megremeg leheletem mérgében, és nem szégyell még engem sem. Bontogatom, [… Tovább]

Vers

Fa monológ

Fák oldalán hímez térképet az id?, rücskös torzó a világ. Sima kéreg alatt szorong a romlás lehelete, a jöv? megszáradt virág.   Mi van a lomb alatt, hová kúszott az igéret? a vigasz csak roncs. Hiába flörtöl a szél arcom [… Tovább]

Vers

Hajolj közel… vallomások

szonettkoszorú   1.   Borulj szememre lángos kárhozat, virágot szedni elcsüggedt a lélek, szivárvány erdők, rózsaszínű rétek, vegyétek ölbe szürke házamat.   Királykisasszonyok a vár alatt, topánjukon ragadt a sáros élet, de kár, ha már csak elbukott cselédek, üres marokkal [… Tovább]