Nap: 2010.01.04.

Igaz barátaim sosem voltak csak talmi ragaszkodások. Az id? rég kikezdte ?ket; álarcot váltott Júdások. Sötéten, mint érett bodzabogyólógok saját csontvázamon.Fakón vet?dik rám a téli napsugár,átlépek árnyékomon.Agyam: szitaköt? védtelen szárnya,átlátszó, tiszta kirakat,bús szívemnek dobbanásagyermekökölnyi akarat.   Került a szerencse.Barbárok vasbakancsbanléptek [… Tovább]

Egy Getsemane-n elcsattant kerti férficsók, egy pirkadt-kori ájulás, mi árulást követőn a lét szolgálója lett. Golgota dombhajlata, végül pora vállon kínnal üdvözült fa: a legnehezebb fa, mit ember kivágott, s mi mégis                                     súlytalanságban tart

Picasso: Guernica (1937)       Nem vért látni jöttem, csak csodálni, nézni, hogy küzd a bika, élettel dacolva, egyedül, míg fölül  zsebkendőt lenget sok árnyékba búvó, lusta despota.   Nem vért várni jöttem, csak fénnyel szemben ülni vakító oldalon, [… Tovább]

Gondolataim konkrétan ehhez a képhez kapcsolódva születtek, egy korábbi versem átdolgozásával. 1. mosogatómban topáz-zsírcsepp gyöngyfonál – pókok csókja tán? 2. mosogatómban r?t-borostyán cseppfolyás: pókpár csókot vált.  

     Fáradt vagyok, éjjel nem aludtam. Sebaj!     Kávét iszok, gyomrom belesajdul. Sebaj!     Egy jó cigi mindent kifehérít – belül.     Érzem, ez az élet. Ma is élek. Sebaj!

Mind játékosok vagyunk…     Életem ócska színpadán, előadás után tapsvihar van?   Valaki mosolyog, keze nem mozog, arcán közöny, érdekel, bár hozzá nem lesz közöm.   Fellépésre vár, üdvözli hízelgők hada. Ő okos nagyon, tudja, kivel, mikor, hogy mulasson.   [… Tovább]

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak     Kibontom a sűrű fonatot, és látom, milyen egyszerű és szép egy szál magában egy szál. Meztelen. Megremeg leheletem mérgében, és nem szégyell még engem sem. Bontogatom, [… Tovább]

Fák oldalán hímez térképet az id?, rücskös torzó a világ. Sima kéreg alatt szorong a romlás lehelete, a jöv? megszáradt virág.   Mi van a lomb alatt, hová kúszott az igéret? a vigasz csak roncs. Hiába flörtöl a szél arcom [… Tovább]

  Én évek óta úgy radírozok egy velem egyidős papírlapot, hogy ne legyen rajt soha semmi átok, de állandóan telefirkáljátok.

szonettkoszorú   1.   Borulj szememre lángos kárhozat, virágot szedni elcsüggedt a lélek, szivárvány erdők, rózsaszínű rétek, vegyétek ölbe szürke házamat.   Királykisasszonyok a vár alatt, topánjukon ragadt a sáros élet, de kár, ha már csak elbukott cselédek, üres marokkal [… Tovább]