Sonkoly Éva : Micsoda út

Mind játékosok vagyunk…

 

 

Életem ócska színpadán,

előadás után tapsvihar van?

 

Valaki mosolyog, keze nem mozog,

arcán közöny, érdekel,

bár hozzá nem lesz közöm.

 

Fellépésre vár, üdvözli

hízelgők hada.

Ő okos nagyon, tudja,

kivel, mikor, hogy mulasson.

 

Nézem, felém indul.

Nyugtatom magam:

egyszer már próbálta,

hosszú az út.

Mind játékosok vagyunk.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.04. @ 15:45 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"