Juhász M. Lajos : Magának prédikál

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak

 

 

Kibontom a sűrű fonatot, és látom,

milyen egyszerű és szép egy szál magában

egy szál. Meztelen. Megremeg leheletem

mérgében, és nem szégyell még engem sem.

Bontogatom, mit összekuszáltam:

 

életem. Téli napveret szikrázik havon

köszörült fénnyel, míg bennem, érzem, egyre

melegebb az indulat. Lefektetem sorba

egymás mellé szépen, ahogy jöttek egymás után:

napokat, hónapokat, éveket

szavakat, mondatokat, sebeket.

Sodortak, mit fonni, szőni hittem:

 

álmaim. Belegabalyodtam rendesen,

össze is zavarodtam, ahogy találkoztam

néha magammal, néha veled. Orromban

a hó gyerekillata, és lassú

lépteim alatt csikorgatta fogát

 

múltam. Ma fagy, tegnap olvadt, holnap

talán megtalál a halál. Hát ideje van

bogozgatásnak, ideje bevallásnak és

gyönyörködésnek. Mindennek rendelt

ideje van és ideje van az

ég alatt minden akaratnak.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.04. @ 15:40 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)