Nap: 2010.01.22.

* Fázom, lelkem vetkőztetted meztelenre, szögeid szaggatják húsom. Letépted álcám, múltam meztelen, bújnék hozzád, így piszkosan, véresen. Fázom, kioltottad tüzem, a parázst taposod, keresztem törött vállamra rakod. Metsző hideg jeges szél vág arcomba, cipelem magam, s téged, fel a dombra. [… Tovább]

hangyányit aludj szél fagya b?gjön nyersen ne rogyj a hóba ne tégy úgy mint Isten   hangyányit aludj szél fagya b?gjön nyersen ne rogyj a hóba ne tégy úgy mint Isten   varkocs szakállad hajad zúzmara liget olajos a lámpa [… Tovább]

 Lobbanékony álomért kapott kétsíkú vágy vagyok, gyakorlott „viselem”, untig próbált füstös epizód,   kitalált zűr, verekedés, kifosztott városszéli bolt.   Strukturált zsákvászon, játék, zsargon, csel, pótlólag sulykolt járatlanság, tagadás és felelj.   Szemfedél csipkéje, gúnykacaj, refrén, párhuzamra összegző te,  vagy [… Tovább]

Ugyan elmúltak az ünnepek, de ezt a versem kifejezetten felkérésre írtam, s kíváncsi vagyok a fogadtatására!*     Éles Erikának és Gere Irénnek baráti szeretettel   „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” / Zsolt 119, 105 /   [… Tovább]

    Madár látta, főleg az, ahogyan dolgozni sietett a kert alatt, aztán ráfordult a sínre, s mint madárijesztő billegése, éppen úgy ment rajta, én meg elbotlottam az árokpartba, és akkor már tényleg csak a madár látta, de nekünk, amit [… Tovább]

Ki élemedett korban elhiszi még a szirének hangját, az várja a hajnalt, vágya nem csillapul, tüze se lankad. Emésztő láz gyötri szomjazó szívét.   Miért sújtana le rá vád, s ítélet, mert bejárja meghódított bérceit, hol a magasság szédítő fényben [… Tovább]

    borjadzik az ár               jéghegyet    s mint megcsapolt erek    szivárognak el a kék gleccserek              s én csak csepp             a szivárgásban  feneketlen malmába zuhanok      az anyaméhben               mély sötétben             pusztít a kis homoki cápa  testvéreket öl a báty   s a léha szülő              gyilkost szül ő             elevent  tarantino kutyaszorítóban              táncoltatják született gyilkosok             eleget     és [… Tovább]

A képen látható kerámia Gorka Géza munkája. Áldás legyen rajta!     Karácsony még csak hagyján, de  az a halsütés!   Pikkelyni hovatartozásokat, perdönt?nek ismerni el, összebújásokat, f?zés-sütésbe burkoltan jól összeveszni? Na ez az! Nehezen viselem.   Mennydörgök gáz-platni el?tt: [… Tovább]

Álmom elém hozza, látom. még a dalt is épp’ úgy hallom. Ahogy régen, ma is éppen az ? hangján zeng az ének. Kicsi vagyok, kerek szemmel ott ülök most vele szemben. Felébredek, nem szól a dal. Abbahagyta nagyon hamar.   [… Tovább]

Mert virágra nem futja már (- kerülve jó bor a tegnapi kenyérre) „alig-látó” gyertya fénye mellett            az emléknek ölelve mosolyát   Kibontva apró aranycsomókat mit csókjai kötöttek a téli ablakon át fázó ujjakkal jóles?n nyújtózom megfoltozom a benti éjszakát   [… Tovább]

Gondolatban írom neked, mit a gondolat rejthet csak el, s a gondolat fonalából vágott bet?kkel fényed lapomon énekel.   Kehelybe öntött indulatom forró gondolatok tüzes itala, s a gondolatból szület? varázsban megszületik bennem a látszat valósága.   Gondolatom templomába zárom [… Tovább]