Lucskai Vincze : Egy agyaggalamb hallucinációja

   
 borjadzik az ár   
            jéghegyet  
 s mint megcsapolt erek   
 szivárognak el a kék gleccserek  
            s én csak csepp 
            a szivárgásban 
 feneketlen malmába zuhanok  
   
 az anyaméhben   
            mély sötétben 
            pusztít a kis homoki cápa 
 testvéreket öl a báty  
 s a léha szülő 
            gyilkost szül ő
            elevent 
 tarantino kutyaszorítóban  
            táncoltatják született gyilkosok 
            eleget 
   
 és fából az a bitang ló is  
            a falon belülre vonszolt fakó 
            csataló 
 h?s trója csutakol   
 s a kapu előtt odüsszeusz sárkányt ereget  
            vihar kap alája 
            tépázza 
 madzagon rángatott marionett istenek  
            faragnak faragnak rájagerinc hegyeket 
      
 kirakott bűvös kocka lelke      
            reccsen    
 és szétgurulnak a darabok     
 mint elefántcsont kehely mélyből       
             kirajzó agyaggalambok    
      
 az egyik tán én     
            és röppentek magasba fakadó harmatot    
            ha a sörét szíven talál    
 szivárvány cseppekké porladok

Legutóbbi módosítás: 2010.01.22. @ 10:44 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...