Fordítás

Walter De La Mare: A figyelmez?k

                  A figyelmez?k                                      (The Listeners)                           „Van itt valaki?” A holdsütötte kapun                              Egy utazó zörgetett,                      Lova a néma erd? páfrány-padlatán                              Harapdálta a füvet.                      S egy madár röppent ki a toronyból, épp az    [… Tovább]

Egyéb

Levél- monológ

Ha kihunyt, ha ki nem… Megyek.      Ráérsz választ írni – ha egyáltalán írsz -… F?képp’ azért, mert most egy kicsit monologizálok… Az én régi életemb?l kiragadva néhány morzsányi, marasztaló megtapasztalást. Önz?n – magam. Egyszer?, nyers monológom zúdítom a [… Tovább]

vegyes

HAZUDSZ

  Céltalan csapkodással telnek el a percek. Magam vagyok veled, az ordító csendben. Hallom, amint hazugságod koppan, aztán döglött madárként lehull. Remeg? templomfalak között összed?lnek megszentelt oltárok, és nem támasztja fel ?ket a boldogtalanná lett álmok, makacs dörömbölése.  

Vers

Széthullajtott könnyeink…

Széthullajtott könnyeink megülik lelkeinket súlyosan mint felkorbácsolt hullámok a csendes tengeröblöt évek buzognak a sejtek mélyén partra vetett fodros ünnepek ernyedt érpályák s megfeszítve még hallgat a múlt s gyűlik a ki nem mondott szó   lila köd száll le [… Tovább]

Egyéb

Menekül? képzelet

  Hatalmasat rándult a lábam. Lerúgtam a paplant. Felfordult a gyomrom. Az ágyban egy kutya volt. Vérzett a pofája. Gyerekkoromtól üldözött. Most megmenekülök. Kivonszoltam a fürd?szobába. A mosógépbe dobtam. Áthúztam az ágyat. Visszafeküdtem.     Hétkor csörgött az óra. Ma hozzák [… Tovább]

Vers

Bakancslista

vajon számít hogy kinyílik-e az ejtőernyő amikor a halál ugrásra kész s ér-e valamit a piramisok tövében vagy a Himalája csúcsán a bakancslista amikor gödör lesz a föld és vért köhög a nevetés      

Vers

Tenyeredben

* Húsig csepegtetett szavaid hitették el velem az időt. Hátamra kötözött tegnapok, fényképnélküli krónikások rajzolnak hajam köré pókfonál-fényes emlékeket bazsalikomillatú mosolyodról. Kéményben csikorognak böjti szelek. Fényesre fagyott pocsolya jegén verebek nézik arcukat,  hóban hagynak jeleket, tavaszba  induló magányomnak. Mint  csípás [… Tovább]

Novella

Ajtó

“Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok! Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom! Furcsa árnyak az égen, elkísérnek hozzád! Mikor er?sen érzem a vihar szagát, megfagyok!” (Rúzsa Magdi) Régi ismer?sként simult kezemhez a kulcs, mely várakozással telt kattanással köszöntötte [… Tovább]

Vers

Jöhet még

    Ki tudja hányszor elmentünk egymás mellett, nem számolhattam, fel sem t?nt nekem. Most aztán okolni másokat nem volna célszer?, vagy lesz még alkalom, vagy nem, ez egyszer?. Azt hiszem, jó ez így, maradt, mint jó barát, hol volt [… Tovább]

Vers

In medias res

Csak a jelek közepébe suhint a szó, hullámain lebeg a csend. Az árnyék hirtelen megszakad, s már nincs hova rejteni a sugarakat.   Szent álomba lendül az árva húr, s az ítéletben bezárul a lét szeme. Minden oly hirtelen enyész, [… Tovább]

Vers

Magamat ringatom

Lelkemhez ért megint a tél Törött tükörben hallgatok Lopott idő, konok remény Páncélba vágtam ablakot   Tágul a tér, kabátja jég Vállára prémnek hull a hó Acél öle kegyetlen szép Csillaggá lenni volna jó   Csak távolabbra, messze még Ahonnan [… Tovább]

vegyes

Gyenge ágú szeretet

…ha szépen kérném a fejem fölé magasodó fákat, hogy ne nézzenek olyan mogorván… meghallgatnának? …olyan kicsi vagyok én hozzájuk emelkedni – mondván – …hogy még van id?m b?ven az égig érni… …hogy nem éltem még telet …hogy alig hullajtottam levelet [… Tovább]

Vers

Méz

Lobog a találkozás vágya,ahogy gy?jtöd megpakolttáskáddal a lépcs?fokokatfelfelé..   Talán méze múltak csókjainake nyaraknak szánt alkalomszülte b?n, hogy látni remélsz;s látni már, miként csap ölelésbe az út.   Tér-e vissza még akácillatotígért gyönge vállad..?Csak szemedbe nézve,férk?zve testednek elbújt zugába:hol méze [… Tovább]