Kovács György : Méz

Lobog a találkozás vágya,
ahogy gy?jtöd megpakolt
táskáddal a lépcs?fokokat
felfelé..

 

Talán méze múltak csókjainak
e nyaraknak szánt alkalom
szülte b?n, hogy látni remélsz;
s látni már, miként csap ölelésbe az út.

 

Tér-e vissza még akácillatot
ígért gyönge vállad..?
Csak szemedbe nézve,
férk?zve testednek elbújt zugába:
hol méze pereg, nem átka csókjaidnak..

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/