Kovács György Szerző
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
György
8 év 5 hozzászólás

Méltóságteljesen, ahogy csak asszony állhat városház előtt lépcsőről lépcsőre kitöltve teret, a fehér blúzokat, honnan a dal fakad.   Ki tudja, miről szól az ének? Fehérlábú asszonyhad ritka és gyér tapsfizetséggel’ – jutalmul anyákat illetvén ennyivel!   A kórus meghajol: [… Tovább]

8 év 12 hozzászólás

Ez nem a más, csak egy másik – Kánaán-közeli világ –  ahogy a zöldet barnával húzod, s megnyitod rostok éltének kapuját.   Foltokba rejlőn tárul színek zenéje, s világképed fakó árnyak tüntetik ecsetvonásod nyomát, a mélyre karcoló elsőt, majd a [… Tovább]

8 év 12 hozzászólás

Lángtorkú este volt, 2007-es Villányi pihent lomhán az asztalon szinte figyelte semmi szóváltásunkat.  Nem moccant pohár, szem se rebbent ibolyán-túli felfoghatatlan fény, ahogy kéz ért érintetlenül kezet  erősek voltunk, némán kapaszkodtunk bele e semmibe ott és akkor, még ebben is [… Tovább]

8 év 12 hozzászólás

“Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)   Külön-világ, ahogy csendünk próbáltuk megfelezni az Ünnep éjjelén [… Tovább]

8 év 10 hozzászólás

“Sanguis non fit aqua.”   Búzaként szökött szárba a nyár e föld még – színtiszta teremtés vizet fakaszt aszályra ősi vér kalászt nevel – parázsló kenyérré…    

8 év 6 hozzászólás

Az illusztráció Juli Vajda munkája   Fejét emeli Hold a tó vizén szirmai ablakon fagyott jégvirág bentre kerít álmot a messzeség   lágyan evez a túlparti homokban mint szél hátára ültetett vitéz ki szótlan küldi érted legkisebb gyermekét   ámuló hangon [… Tovább]

8 év 22 hozzászólás

    Néha megértjük lator szemét, ahogy néz a feltámadó szélben, néha engedünk szent szerettünknek árulást magunkon vakarva örökkön sebét, torzón, kontúrok nélkül válunk önmagunkká, lassan az akarok lenni – akit látsz…          

8 év 18 hozzászólás

Még meg sem jelent a kép, csupán lágy hangok mozgatnak érfalat, akart tapintás, tömjénfüstölő légmagánya, akár a miénk is lehetne.   A rezdülés külön-külön, de lehet, épp egyszerre csap le, mikor álomnak dől kimondatlan vágy. A távolság magát, önmagán osztja [… Tovább]

8 év 22 hozzászólás

“Hisz’ számunkra embert, magadnak állatot faragtál – képmásainkból…”   Ugye sejted, ki húzta végig ujját a kovácsoltvas kapun? Már akkor megriadtál vérbe mártott kezétől, pedig csak gyertyaformát hajlítottál, s öntötted tele forró viasszal tenyerét – cinikus mosollyal kísérve.   Sohasem [… Tovább]

8 év 13 hozzászólás

Hideg az új tavasz, még délidőn isaz erdősáv felett a harangszó megáll,a böjti szél üvöltve tartja távol:– a harangláb irgalmas otthonát. A nyárfasor menti kanális is vacog szálkásra hűlt dermedt tömege alól,csend válik suttogássá, nem csak a létező:– múlt sodrát is [… Tovább]

Kovács György Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.