Kovács György : (Re)kontúr’

 

 

Néha megértjük lator szemét,

ahogy néz a feltámadó szélben,

néha engedünk szent szerettünknek árulást

magunkon vakarva örökkön sebét,

torzón, kontúrok nélkül válunk önmagunkká,

lassan az akarok lenni – akit látsz…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.05. @ 09:22 :: Kovács György

Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/