Marthi Anna : éberen

 

Boldogságot lehel a pillanat.

Érzek, mint napfény a levegőt.

Áttetsző köntösben formátlanodom,

egy porszem belsejéből kiárad

a harmónia tengere.

Nekizúdul, egészen közel súg,

vággyá igyekvőn belém botol.

Jelenné cseperedik, lecsap

csattogó szárnyaival.

Végigsöpri földi hasonmásom.

Eszmélek. Mosoly és könny feszít,

szívemben ropog lángtüze,

egy legyintésnyit tenyérbe mászik,

bár kiköpött bohóság,

komolyan nevettet

laza lépte, és felszabadítja

bennem az összes

hiába jött elengedhetetlent.

 

A végtelennel összeérinti

lelkemet.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak