Bakkné Szentesi Csilla : érzés-forgó

…gondolatcsepp…*

 

 

 

szántsd földbe

magányod

vesd be

hiányzol-magokkal

tavasszal mint porzóra

mézelő méhek

rád lelnek majd

frissen sarjadt

„úgy-vártalak”

 

levélsorokban

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.