Nap: 2011.11.09.

    Elképzelni, ami nincs… Szórakozás, s netán megteremtem. Normális? Részletbe fojtott a szép. Bizalmat g?gicsélek; serénykedik vágy, képzelet, álom, szavak, bú. A szokásos gerincadó tényeken felül, tetteim mindennapi robotja jönne, de alvás alatt föltárom, nyújtózik szívem – szobrászkodom a [… Tovább]

…mert lassan egy éve… 🙂   Finom, halk léptekkel érkeztélkézen fogva: te és az ?sz,mióta vagy, több lettél mindennél– lelkemben szelíd mosoly id?z… S mire beköszöntött a zord tél,bennem máglyát gyújtott heved,zúzmarás múltam sarokba kotortam– lebeg? varázs az élet veled… [… Tovább]

    Kint még pirkad, de Tubáék konyhája fényárban ázik. Az asztalon tál, éles kés, csupán csak a vér hiányzik!   Felt?nt a ház asszonyának miel?tt hasadt a hajnal: kevésbé harsány, szegényebb egy hanggal a kakas-kardal!   A napi ízlés [… Tovább]

egy homályos esőáztatta üvegfelület lenne jó amin át éppen létet szemlélve emléket szülsz rád rakódott ránc-idő fölött tapintod a pillanatot benne magadra lelsz nyugvást szitál belső ködöd lelépsz a járdaszélről és máris ágyába ütközöl hozzáérinted hideg arcod szobameleg tenyeréhez az [… Tovább]

      úgy akarom a vant ahogy még senki nincsnek megélve ami egyszer volt és tudva azt nem lesz a van hát ?rülten vágyom rá kezembe fognám a semmit ami egyszer hajdan volt és kiröptetném az ablakon hogy a [… Tovább]

  Még pirkadat előtt – álmatlan éj után – igazított a tyúk   kopott tollazatán,     az ócska kerítés szűk résén kisurrant, fej-felszegve lépdelt; elhagyta az udvart.   A gyér sövény között villant egy tollruha, utolsókat csillant a fakó glória. [… Tovább]

s ti kortársam az alsó fokról meddig         ha utódja lehetnék s kortársa egyben mindenik dalomban kemény felütésben lidérces messze fény vagyok valakinek vagy kiismerhetetlen haldokló csillag kutatója szupernova vagy vörös óriás minden elmélet a halál-létrát megjárja [… Tovább]

      Barátom, ne akarj hasonlítani rám… Vannak elegen hozzám hasonlók, mord magyarok, kik poharakat törnek, mikor a világ elfelejt forogni és a vágy furcsa-idegen fényként villog, sötétl? pupilla-kutak fölött. A pálinkag?zös hitek kitisztulnak akkor, bátorságunk nem a pinceh?söké. [… Tovább]