Barátom, ne akarj hasonlítani rám…
Vannak elegen hozzám hasonlók,
mord magyarok,
kik poharakat törnek, mikor a világ
elfelejt forogni és a vágy
furcsa-idegen fényként villog, sötétl?
pupilla-kutak fölött.
A pálinkag?zös hitek kitisztulnak akkor,
bátorságunk nem a pinceh?söké.
Ökleinken fehérednek a bütykök,
csontkemények,
szavaink közt-szánkban
homokszemek csikorognak.
Kedvenc szeret?nk tudja csak:
szívünkr?l az ércek mind
leperegnek, ha eljön az
utolsó óra.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.09. @ 09:40 :: Csillag Tamás