Egyéb

Galád tánc

Mély leveg?vétellel nagyon sok id?t lehet nyerni, ha a szíved satuban van. Tágul az ér, becsapjuk a satut. A pofák szorulnak, csak enyhe a szédülés. Szivárványszín? csillagok táncolnak, káprázatos, vélt látásban fejünk körül. Homályos a szemünk, a pofákon egy picit [… Tovább]

Vers

Holtpont

  Ahonnan most szemléled a létet, temetőben fenyőfák kezére hull múlt, jelen, jövő. Időtlen csend leskelődik, s a riadt gyertyaláng rést üt a dimenziók falán. Gyere. Soha jobbkor! Vörös borommal, sőt, hideg leheletemmel várlak, temető kapujában. Oldozz fel a magányból, [… Tovább]

Vers

Ballada a Hidegkúti Nándor stadionból (MTK – ZTE: 4-3)

Emlékkép életem els? meccsér?l…       Óceánok kék zamatát hozza az októberi nap, Ã?°rbéli ragyogás éled a fényszórók négy tornyán. Felizzik a gyepsz?nyeg, a közelít? Éj megriad,  a padokon jó öregek keser? sört kortyolván  végigjáratják szemüket e közelg?, vad tornán. Tömött a lelátó, kéj öleli a füves medencét. Ha kivonulnak a fiúk, ily estbehajló órán, Megtudja itt az ember, hogy a csúnya gól is lehet szép!     Bíztató dalra gyújt a tábor, meglobognak a sálak, Amint a labda fürge tánca szemünkbe incseleg. A félpályánál indít rohamot a sovány csatárhad, A vad vágtában egymást követik az ügyes cselek. Bátran küzd a három pontért a tizenegy f?s sereg, Hirtelen a légben éles rigmusok zaja reped szét. Így van ez, ha a pálya sarkára egy zászló mered, Megtudja itt az ember, hogy a csúnya gól is lehet szép!     S mid?n indul az egyik csatár, rögvest megrezdül a táj, Lövését?l kanyart vet a hálóban a játékszer. Így vív nemes küzdelmet hazánkban minden harcos osztály, Héberrel a keresztény, úri réteg a szegénnyel. Ily csaták után csak az örömmámor tüze ég fel, S beragyogja a gy?zelmi diadal minden percét. Szárnyrakel a szív és dalolja azt, amit nem szégyell, Megtudja itt az ember, hogy a csúnya gól is lehet szép!                                      AJÁNLÁS   [… Tovább]

Vers

día de los difuntos

  (halottak napja)   körtefa foltos még levele sárga-vörösen kapaszkodik halott az csupán akit sose húz elő házából a létezés vagy élete helyett od’adott neki egyebet ami másé hiába tudta egy őt illeti ezen túlesik mert nem övé ring arca [… Tovább]

Vers

Álmodás

( kép: Indafoto.hu – …elsárgult levél “Kóc” )       … nekem nem kell a pompa, a reggel arcára ömlő talmi ragyogás, hisz varjú szárnyakon suhog a novemberi halál … Fájlak, mert ma újabb fészket rakott szívemben a múló [… Tovább]

Vers

Ki mer ma

Ki mer ma hálót vetni kancsal égre, sánta holdra gőg-posztos csillagstrázsán. Kikötni hullámverésben, tavi nádasok homokpartjainál, s hazudni reményt, csillámló fényt rozsdafoltra, ha senkinek se kellesz, s nem köt hit, elv, meggyőződés, lelki-kapocs senkihez se, amire felesküdtél.   Ki mer [… Tovább]

Vers

Költ? vagy!

Melocco Miklós Ady-szobra         Kellett neked, Te mindenek tudója! Haláltánc-játék. A minden kínnak okozója az az utolsó szándék, hogy megértsék végre kínjaid. Öreg vagy – már majdnem negyven. Bel’szerveid egymásra folyva lüktetik gyerekkori dallamod. Csak az agy [… Tovább]

Vers

Es?cseppek dobjai szólnak

Könnyeim keresem – nincsenek meg, az ízét se tudom már a sónak. Párkányomon, a szürkeség felett az es?cseppek dobjai szólnak.   Így fogyok el lassan, sejtr?l sejtre, a szám szorítva, könyörög – kiált. Pedig lenne még, ki szerethetne, szikes szív [… Tovább]

Vers

lángot gyújtok ..

A LEKTOR -nak     lángot gyújtok érted ki bennem lángot gyújtottál idegenség leple ölel át  én nem ismertelek de hangod elméd humorod átragyogott a távolság falán igen beszéltünk pazaroltad a drága ig?d hogy megértsem mi jó vagy nem és [… Tovább]

Anekdota

A halál tánca

“Ránézett a n?re homályos szemeivel…”     Zihál a mell, kevés a leveg?, lebeg? karjai elnehezülnek, ülnek, várják mit ad a fülnek, de lüktet ágya felett a halál, a sakál képében megjelen?.       A résnyire összehúzott, mélyvörös szín? [… Tovább]

Vers

Komp

*       Hagyja a visszajárót! Ráfizetéses lehet így egyedül, de hát a menetrend… eloldás, a kötél a hajón, az elindulás szinte észrevétlen, nem nézek vissza, elől kibomlanak a víztükörre hajolva a fűzfaágak, aztán a kifésült,  csillogó ártéri részletek [… Tovább]

Paródia

Maga

  Maga, mint olyan; hát magát szeretem, Sárral piszkolom be sokszor kezemet; Dróttal favázra anyagot felhordok, Várom, hogy kezemben arca kinyíljon. Nem márvány ez, nem véső és kalapács, Mégis a szívem lesi, hogy’ kalapál – Amit a világról eddig megtudtam, [… Tovább]

Vers

Mint ki hirtelen…

  Próbállak felidézni. Idézések ideje jár itt a hidegben lobogó fények közt. Mondják, hasonlítok rád. Biztos, csak gyertyafényben, vagy ahogy homlokom ráncolom fényképeken. Én is őszülök a harminc óta. Megnéztem a copfod a nyáron abban a dobozban. Az sem fekete [… Tovább]

Vers

A temet?ben jó id? van ?sszel

megint egy évnyit korhadtak   valami zöldesfehér illat az avar félreérthetetlen szagával t?hegynyi gombákkal keveredik amikor a nap felül a fák hegyére ellobbanó mécsek füstje már nem zavar az agyag nehéz mint szennycsatornák b?ze és nedvesen megduzzadt vízzárványait elengedi áttörték [… Tovább]

Vers

Egyedül

Aludni kéne álomtalan, lebeg? nihil-gömbként merülve smaragdzöld katlanomba, test és gondolat nélkül. Valami belülr?l rág, menekül? patkány szaggat utat zsigereimb?l. Fázom! A hideg közeledben gyötör, a szadista id? fogságában, hatalmas jégkorszakká n?. Szavaim hajszálnyi él?sköd? férgek, pórusaidba fúródva, vegetálva élnek. [… Tovább]