Kovács Ágnes : Mint ki hirtelen…

 

Próbállak felidézni.

Idézések ideje jár

itt a hidegben

lobogó fények közt.

Mondják, hasonlítok rád.

Biztos, csak gyertyafényben, vagy

ahogy homlokom ráncolom

fényképeken.

Én is őszülök

a harminc óta.

Megnéztem a copfod a nyáron

abban a dobozban.

Az sem fekete már.

– Nagyi, gyűlöltem a parókád! –

Vajon van-e még nekem is

húsz évem hátra,

s ha tudnám is, mennyi,

vajon be lehet-e osztani,

hogy ne úgy induljak utánad,

mint ki hirtelen…

míg anya a csaphoz ment

megmosni az arcát.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ágnes