Kovács Ágnes Szerző
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Ágnes
Ország
Hungary
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Ágnes
Vezetéknév
Kovács
Keresztnév
Ágnes
Ország
Hungary
3 év 15 komment

exit

 

és kinyílt az ajtó. néhány viszkis üvegre számítottam. levél xanaxra. szanaszét. nyugalom. kintről hallottam. lélegzel. deméghogy. hanyatt. a földön. húgy. eláztál. szívem. már megint. halálhörgés. de ezt még nem tudom. faszér kellett már megint. kurvára ekkora egy hülyepicsa vagy. hogy nem érted. nem akarom. mondod majd holnap. holnapután. életfogytig. leszarom. de hová lett a kék meg a zöld a szemedből. szürkezóna. fényes. lélegzel. halálhörgés. de ezt még nem tudom. asszonyom. nyugodjon meg. az vagyok. térdeljen a húgyba. fordítsa az oldalára. nem tudlak. négyen átvesznek. magasra kell tartanom valami zacskót. sípol ez a szar egyfolytában. négy arcot sohasem. életfogytig. rendben minden. igaz. szállítható állapotban. asszonyom. még egyszer ezt mondja valaki. felrúgom. menjen haza. holnap érdeklődjön. sétálok a körúton. részeg srác ordítja. szeretlek. mari. bazdmeg. felvágom az ereim. a haverok röhögnek. egy kibaszott nagy saller kéne neked. öcsém. mondanád. most én is így gondolom. telefon. nocsak. már magadhoz is tértél. kósza gondolat. nullahuszonöt. részvétem. exit.

 

kurvaélet

 

itt ülök csillámló tiszaparton. fecseg a felszín. ordít a mély. próbálkozom még.
megúszom tán. kölcsön-mondatokkal. kibaszott nagy véletlen. épp én maradtam. életben. nem. nem vagyok. nem vagyok egy. nem vagyok egy életbiztosítás.
csak nevettél. kurvaélet. legelőször most szeretek. búcsúzva duhajkodástól.
csak ennyit. elhiszed végre? nekem is mindig igazam volt. lett. lécci. kurvaélet.

 

 utoljára

viszlek. utoljára. és most utoljára írtam alá neked. viszlek. képzelem. nem én. ez az élet nem enyém. Baba Jaga. vagy mittudomén. ősöreg. görbe a háta. (amikor ide jutottam. kihúztam magam.) majd’ összeroskad. ez a dolga. sorsa. a titkokat hozza. viszi.

3 év 28 komment

Arra gondolt, most az egyszer ő is megcsinálja. Úgy öltözik fel, pontosabban vetkőzik le, ahogy neki nem lehet. Bátorság, kisanyám! Oly sokan túlélik. Lépjünk ki a nyakigzártság komfortzónájából, mutassuk másik arcunk. Arcunk? Lesz, ami lesz! Ha kokottnak kell kinézni ahhoz, hogy őt is végighallgassa végre valaki, vagy észrevegye, ám legyen. Vágjunk neki. Mission impossible…

Remegett a lába, ahogy felhúzta rá a pókháló vékony harisnyát. Félt. És emlékezett arra, amikor az ilyesmi még napi rutin volt, nem lehetetlennek tűnő vállalkozás. A komódot leellenőrizte, mielőtt elindult. A gyerekek fiókját kissé kihúzva hagyta, hogy legyen elég friss levegő, persze, gondosan be is takargatta őket. A férjét jó erősen betolta, nehogy kiessék, miközben forgolódik. A harmadik fiókba behajtogatta az unalmaskék farmert meg a garbót, amit mindig hordott. Lejjebb már nem hajolt, csak a lábával belökte azt, amelyikbe a teendőit tartalmazó cédulákat dobálta be gyorsan. Majd sokáig állt a komód előtt. Ha ma este történne valami vele, ez maradna utána, ez a négy fióknyi élet. Szép élet. Mondanák sokan. Te meg elégedetlenkedsz itt! Mondanák sokan. Erre gondolva majdnem lerúgta lábáról a magassarkú csizmát, hogy mégiscsak itthon marad, mint oly sokszor. Aztán eszébe jutott, hogy legutóbb gyávának nevezték, amiért nem mer lépni. Csak kettőt előre, egyet hátra. Hát, az első lépés megvan. Már megint másokhoz méri magát. Erre a gondolatra elmosolyodott, merthogy akkor mi van? Megáll a föld forogni? Ki nem méri magát mások elismeréséhez.? Így szocializálódunk. Így válunk emberré.

Amúgy tök szívesen maradna itthon, mert hűvös van, fáradtság van, hit nincs. Nincs semmi jóban. Végiggondolta a papolásokat az ölelésről meg az életigenlésről. Szép gondolat – nyugtázta. Letörölte az élénkpiros rúzst. Felkent egy halványabbat. Egy lépés hátra. Mosolygott.

Nekiindult a Kazinczy utcának. Végigmosolyogta az éjszakát az összes lehetséges helyen, ahol emberek fordultak meg. Végighallgatta az összes szivárványszínű világmegváltó bölcsességet, megölelt minden részeg ex és leendő exférjet, együtt érzőn. Végtelen koccintások csengtek az éjszakában.

 

Aztán arra eszmélt, hogy a Vígnél van. Lerogyott egy padra. A barátnőjétől kölcsönkért szuper divatos kabátkát, a bordói vöröset, a legutolsó kocsmában hagyta. Fázott. Fogalma sem volt, miért indult el. Ki ő. Honnan jött, hová tart. Miért? A hideg sem érdekelte. Csak ledőlt. Fáradt volt. Holtfáradt.  

4 év 5 komment

mintha felhívnék

akárkit

ti régiek közül

édes öregem kezdeném komolyan

képzeld odáig jutottam

itt abba is hagynám

fennakadva generációk közé

− feszülten −

szóval csak annyi

a rossz bort

nem tudom

már meginni

jelentsen ez

 

akármit

5 év 16 komment

18:25. Felkészülés. Felhajtunk egy pohár bort. Vöröset. Ha csak Sangria van, akkor azt. Nem érzünk semmiféle kellemes bizsergést, amely el szokta önteni az embert az első pohár után. Nem. Ez most nem erről szól. Lehajtjuk, mintha valami keserű gyógyszer volna. Mert ez most az. Lemegyünk az udvarra. Szabadlevegőn végzett testgyakorlatnak párja nincs. Valamint kitalálhatunk még hasonló bölcsességeket. Magunk szórakoztatására. Elindulunk lefelé. Nem. Arra nem gondolunk. A pár héttel ezelőtti rémálomra. Bármi másra, de arra nem. Meg a köré kerített vélt és valós bizonyítékokra sem. Mert vannak ám. Ilyenek is, olyanok is. Tehát arra nem gondolunk. Arra annál inkább, hogy egyszer már sikeresen kiszuszogtuk azt is, mint valami fájást. Amúgy hülyeség, hogy ki lehet szuszogni a fájásokat, az csak arra jó, hogy lekösse magát az ember, és ne akarjon ott helyben meghalni – mialatt k…ra és kib…tul fáj. Amint leértünk az udvarra, felvesszük a kezdő pozíciót. Testsúlyunkat a bal lábra helyezzük, a jobbat lazán oldalra – és kissé előre –a talajra. Magas sarkúban ez sokkal esztétikusabb, de most a praktikum a döntő,tehát a tornacipő is megteszi. Húsz-huszonöt másodpercenként testsúlyáthelyezést hajtunk végre, mivel b…ra hideg van. Pisilni is kell. Hozzákezdünk a gyakorlathoz. Kipattintjuk a tárcát, remélve, hogy van még benne, majd előveszünk egy szálat. Előkotorjuk az öngyújtót, remélve, hogy az nem kakukkol ki a hidegtől. Rágyújtunk. És – nem lehet elégszer elmondani, hogy „és”-sel igenis lehet mondatot kezdeni, tehát most is elmondjuk – rágyújtunk. Mélyet szippantunk. Nem. Nem érzünk semmiféle kellemes bizsergést. Ez most nem erről szól. Kifúj. Nem, arra sem gondolunk. Beszív. Keressük a zsebünkben a telefont. Kifúj. Nem hoztuk le. Micsoda szerencse! Beszív. A fr..cért nem hoztuk le!Kifúj. Még mindig ba…mi hideg van. Az egészségért bizony meg kell szenvedni. A lelkiért is. Meg a szépségért, valamint a sikerért. Ezek, persze, legalább annyira álságos megállapítások, mint amit korábban a fájásokról mondtunk. A szél is fúj. Beszív. A cigarettás kezünkkel megvakarjuk a jobb szemöldökünk feletti homlokrészt. Idegesítő, hogy az a hajszál mindig pont ott birizgálja. Egyúttal feljebb toljuk a szemüvegünket is. Igényel némi ügyességet a mutatvány, de gyakorlott kéznek nem probléma. Kifúj. Elnyomjuk a cigit. A csikket felhozzuk,mert az udvaron nem szemetelünk. Tiszta udvar, rendes ház. Felfelé a pár héttel ezelőtti rémálmon gondolkodunk. Meg a köré kerített vélt és valós bizonyítékokon. Azon, hogy most még csak rémálom, de bármikor – saját tetszése és választása szerint – realizálódhat. Magyarán, a feltételes módnak önállóakarata van. Mintegy megszemélyesítjük őt, felfelé a lépcsőn. Abszurd helyzetekben mély és magvas gondolatok születnek. Szándékoltan abszurddá tett helyzetekben még inkább. Olyankor az önirónia is kivirágzik. Befejeztünk a gyakorlatot. Egészségünkre! Ismételjük 23:05-ig óránként! Majd féljünk. Elaludni.

5 év 6 komment

ez az óra. ajtónyílások órája. a lehetek tánca a nem-lehetekkel. leheletekkel nyílnak az ajtók. huzat. hiányod átjár, mint huzat a házon. huzat repít a házon túlra. húz. maraszt. az ágyneműhuzat, a szakadt. nem használom, de harminc éve őrzöm, mint használhatatlan kacatot. mint minden (használhatatlan) kudarcot. macskák ülnek rajta párban, néhol piros vonalak. fekete macskák. seprű repít a házon túlra. nincs seprű, mi felemel s röpít. nincs mi felemel. sárból életre lehel. számba gyömöszölt papír. lehetnék Gólem. padláson. legalább én lennék velencei vagy belga. nem poénos kern-dalszöveg. ha kedd, akkor belgium. második cigire állok fel. minek. kern. leonard cohen. témánál vagyok megint. minek. ha szabad az asszociáció, akkor nem illik ön-kontroll kérdéseket feltenni. ezért van itt minden mondat végén pont. lehetek tánca nem-lehetekkel. ha szabad. ha asszociáció. akkor lehet minden mondat tört. és. az is. lehet, hogy ott legyen az a k.va pont, ahol lenni akar. akarnak-e lenni a pontok. kérdőjel. harmadik cigi. ez megint nem fog összejönni. se szabadnak. se asszociációnak. hiszed-e, ha grammatikával játszol, az jobb lesz. kérdőjel. lassan ideje lesz gratulálni annak az olvasónak, aki kibírta idáig. gratulálok. felkiáltó. jel. szóval. a jelek kiabálnak, kérdeznek, óhajtanak és parancsolnak. csak a pont. a pont az, ami pont olyan. kicsi. kerek. pontos. pont. lejárt a mosógép. (káromkodás.) pedig kezdtem belejönni. belejönni. kérdőjel. mibe. kérdőjel. ez már megint nem az, ami miatt leültem ide. elmegyek kivenni a ruhát. majd jövök. kezdelek megszeretni. kezdek veled még valamit. nem. kezelhetetlen vagy. vagy vágy. vágyszöveg. vágyszövet. ágyszövet. ismét az ágyneműnél. meg a huzatnál vagyunk. minden körbe-körbe ér. ez nem ér. nincs vége, eleje. köre van. kivéve, ha teszünk egy pontot. pont.

2014. március

6 év 5 komment

hát (-tal nem kezdünk mondatot, dehogynem)
hát nem most volt
hogy elmúltam negyven
de most van itt idő
perc pillanat
(de ne ragozzuk tovább
mert ez líra – -i én
tán egészen az)
hogy hogy’ is nem
mondjuk ki
olyan bölcs lesz az ember
tán gondolja magát
s bonyolítja a mondandó
fonalát szépen sorra
igyekszik a lyány
gombolyag kerekedjék
(archaizálva)
de már a mamák is
inkább írtak
mint gombolyítni
tanítottak volna hát
szavakat görgetni is
valami – valami más
én ezt tudom
adni
tudok elfeledni
megbocsátni
a más-nők szépségére
rácsodálkozni
tudom elhinni
ha azt mondod
jó vagy
vagy hogy küldetésed
az ufóktól van
és nem lány vagy
de lény
igazán és egészen az
és hogy kuruc a szíved
mert labanc volt anyád
sorolhatnám
mennyi mindent és
mivégre
igen
bennem is gyűlik a
kérdés
a sok miértre
s lám
milyen bölcs lesz az ember
hát…

6 év 11 komment

http://www.baka.hu/aeneas-es-dido-942

a borszínű tengeren 
száll sóhajom
utánad
– pernye a széllel

te gyáva idegen
istenekre küldetésre
fogod sorsod
s gyeplőjét csuklód
helyett nyakam köré
tekered

teljék hát a kamra hűvöse
megannyi majdani holttal
vérüket én-hazám
forró homokja
issza vissza

otthont hazát
nem keresni
teremteni kell
vajúdni és nevelni

építs hát templomot
gyújts benne tüzet
melegedj annál
náladnál jobban
tisztelem Laviniád

a borszínű tengeren
száll átkom
utánad
– pernye a széllel

Dido sóhaja – bakafrázis
6 év Nincs Komment

a borszínű tengeren 
száll sóhajom
utánad
– pernye a széllel
</

rendhagyó recenzió
6 év Nincs Komment

kötelet k&ou

6 év 6 komment

Judith Leyster – Nevető gyermekek macskával
1600-as évek

…milyen szép minden –

gondoltam erre a minap

itt a házak betonudvarán

is mennyi virág hajt

milyen szép az ember –

gondoltam erre a minap

itt a gyerekek is olyan

szelíden játszanak

ahogy a nagy vigyázva

lódítja a kicsit

– a lusta napsütésben

vemhes macskák napoznak

kővel dobálják őket

az angyalarcúak…

Kovács Ágnes Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!