megint egy évnyit korhadtak
valami zöldesfehér illat
az avar félreérthetetlen szagával
t?hegynyi gombákkal keveredik
amikor a nap felül a fák hegyére
ellobbanó mécsek füstje
már nem zavar az agyag nehéz
mint szennycsatornák b?ze
és nedvesen megduzzadt
vízzárványait elengedi
áttörték a rétegét s megáll
a föld keser? leve
méretre faragott a gödör
csak épp annyi hogy lábamat
kinyújtom a helyváltoztatás
immár lehetetlen
legfelül a krizantémok
bódít a halottak napja
s a mindenszentek
fürge lovakon átvonultak
a mai nap nyugalomé
es?könnyek a sírköveken
megint egy évnyit korhadtak
a sírkeresztek felfelé
nézek hinnéd-e az égbe
fúrom a tekintetemet
nem a lábad látom
sáros cip?det a kezedben
gy?rögetett papírt
amib?l kiadagoltad
a nekem szánt virágot
krizantémok kiszámolva
hány sírhoz kell látogatnod
a mécsek örök világosságát
kioltja valami rongyos szell?
ajkad mozog érthetetlen
amit mormolsz csak sejtem
még egy havas tél és koporsóm
engedelmesen összeroppan
felhantoltatod az engedetlen
rögöket és elégedett vagy
