Aludni kéne
álomtalan,
lebeg? nihil-gömbként
merülve smaragdzöld
katlanomba,
test és gondolat nélkül.
Valami belülr?l rág,
menekül? patkány
szaggat utat zsigereimb?l.
Fázom!
A hideg közeledben
gyötör,
a szadista id? fogságában,
hatalmas
jégkorszakká n?.
Szavaim hajszálnyi
él?sköd? férgek,
pórusaidba fúródva,
vegetálva élnek.
Sáros-b?zös tör?désem
lassan ülepszik, az
értetlenség mocsarában,
forró ölel? karom
mereven hullik
le ölembe,
hagyom.
Jó lenne nem hallani,
nyomorult hangom
mint dadog-habog.
nem érezni semmit,
nem tudni, hogy
egyedül vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2011.11.01. @ 06:22 :: Maretics Erika