Mudra Csaba : Es?ben ébressz

 

 

Csak hullt az es?

a valóság peremén,
s én állni vágytam a síkság közepén,

dalban hallgatni a világot,
zajban csábításod.
Nézni a kék eget,
elszálló madarat
amit vércse követ,
szirmokat dobni a térbe
tó feszített közepébe,
sárban tocsogni,
kövek közé
kezem bedugni.
Fák tetején ágyat vetni
ott, hol vánkosom a Hold
falum a rét,
csillagok kegyét keresni,
s aludni csendben
hallgatni szusszanásod,
megannyi villanás
és félre tett valóságon.
Átjárót nyitni álmokból sz?tt
nagykabáton…
De csak hull az es?,
elmossa arcom,
észre sem veszem
és felébreszt
az alkony…

Legutóbb szerkesztette - Mudra Csaba
Szerző Mudra Csaba 101 Írás
Sziasztok.. Csak leírom magam. Néha pedig, kiírom magamból, magam.