Vers

Várnak ott rád?

Kinyíltál, lebegve szállsz,várod a fényes színeket…Közöttünkelképzelt vár,álom simítja szívünket.   Bimbó voltál, körötted kaláris, ékszerek.   Most elszállsz riadtan, nem mások ölébe,csak saját nyomodba.elvész a csókfelh?, ruhád és hangod is goromba…

Vers

Sors nihil (bona aliud)

  Sors nihil (bona aliud) Az a kis pók, s a szála nagy, hálója óriás – érje bármi apró lény – egésze rezdül – nincs menekvés, zsákba fon, kivág, s a háló újra tiszta, vár nagyobb pók áldozatra már.  

Vers

Periódus

  Kormorán egek, szemeinkre hulló Ólom álmú lombok, avítt eső, Gyúlt napok dúlt könnyeiből zenél Az ősz.   Szakadt erény az ajkamon, hová viszel, repülni hogyha kész a lélek… Tükörbe néz a félelem, ellenünk birokra kelt regények képtelen sora, zuhanás [… Tovább]

Vers

a cím ellenére itt vagyok és kandallómban nézem a parázs lángba borulását és a láng parázzsá kucorodását is meleged? csendben sóhajtó gondomat összeérnék mindennel halkan akár két képzelet közt az ?r el?zöm mi fáj belül maradok Te engedem hogy szeresselek [… Tovább]

Fabula

Folytonosság

“…gyakorolja immár évezredeken át s még mindig nem leli válaszát.” *     Üresen, szájtátva, mélán állt, levegőt sem vett talán, bambán nézett, de nem látott s már nem érzett semmit kerek e világon. Szobormereven, megkövülten lába gyökeret eresztett, csak [… Tovább]

Vers

Fáradt-fényes

    Fáradt-fényes az éjszaka, az ember befelé figyel. Ebben a nagy tisztaságban nem rejthet semmi-semmi el.   Amit az ?szben sejtenék: belül vagyok ólmos-hideg. Szinte állati szükség, hogy t?n?dni kell, de minek?   Sosem csaltam- ez is kevés, senkinek [… Tovább]

Vers

Tegnap

  Tegnap az éj rám borította vastag, fojtó szövetét, mozdulatlanná dermesztett a félelem, mint gyerekkoromban mikor rettegtem, hogy a szekrénybe   lakó szörny leharapja a takaró alól kilógó kezem. Nyakam körülfonta árnyéktalan hallgatás, egy ér riadtan lüktetett, a sötét puhaságba [… Tovább]

vegyes

Hatalmas

Komor erd? közepén hatalmas fa áll, ?rzi a becsület tisztását.   Komor erd? közepén magányos fa áll, Nem alhat-?riznie kell a magasságát.   Hosszú élete bölcsé nevelte, Köréje gyülnek az emberek.   Tisztelet övezi ezt az Erd?t Mindenki ismeri a [… Tovább]

Vers

melankolikus

  ódon tűzfalakon futó borostyán hideg esőcseppek csillognak mélyzöld mohán temetői volna az idill ám élő mindennapjaink rozsdarózsát virágzó ideje   *   háztetők és tűzfalak közé zárt esteledésben messze narancsfény hull a járdára vigasztalan esőben         [… Tovább]

Egyéb

Ősapám

  Hold aranyozza a rengeteget,csillagok ezre a fagyot .Vén-öreg ember az angyali úton,annyit mond csendben,hogy székely vagyok!Szomorán ballag a fehér-zöld lázban,szent muzsikától zendül az este,Vonít a magány az isteni tájban,fásultságában remeg a testeAz öregember lelket tépő fájdalommal leste a hegyoldalt [… Tovább]

Vers

Azért az egyetlen pillanatért

Igen, azért az egyetlen pillanatért mindezt odaadnám,   Vágyaim, álmaim átkos romjain görnyedezve keresgél a foszló, halványuló emlékezet néhány szeretetmorzsát, szerelmi mámort, belefeledkezett percet, kegyelmi állapotot, emlékezetes munkasikert, hódítást, mellyel, melyben újra melengethetném képzeletem fáradt szárnyait. Gyújtósnak raknám mindezeket elmém [… Tovább]

Vers

Rajtuk segíts

  Kik nem látják az igazságot, rajtuk segíts, Istenem. Kik nem tudják, milyen,  ha finom homokszemcsék gurulnak végig rajtad, s szerelmed tengermély szemébe nézve megrészegülsz. Fantázia és ember, borsszem az istenek között. Kik nem láthatják e a kis hintéseket, rajtuk [… Tovább]

Vers

Estleplez?

      Megcsillant száján sok féltett szó,szánni, bánni, ma már mire való…Hallgatott, mint némaság a puszták ölében,esti körkép, régi emlékek keretében. Lábában dübörgés, szívében dobbanás,klasszikus érzések, csókos vallomás…Ajka vörös alkony, nagy és dús kapuja,nem várt mást, csak aki becsukja. [… Tovább]

Vers

valahol lenni

‎ – nem lennél ott úgysem. Ahhoz túl szabad vagy, túlszabott b?r alatt alaktalan anyag! Most megtorpant mutatók árnyékában végig szalad a mosoly repedése(.) – szikár arcvonásaim mögött megszakadt rostok,  egymásnak feszül? erek. Szívverésem koszol a néma csendbe. Veled leszek. [… Tovább]

Vers

nem Jancsó rendezte

*     nem Jancsó rendezte, mégis fehér ingben szavalták: „még kér a nép”… s vonultak a golyóktól még nem gyógyult utcákon túllépve az engedélyezett bátorságon szemben a hatalommal szemekben a remény fénylett de a világ nem ránk figyelt vércseppek [… Tovább]

Vers

Jutalomjáték

    Színpaddá rendezem a nappali szobát,   reflektorom Napból szökött fénynyaláb, hozzám érsz, tenyerembe rajzolod nevünk, dudorászom s mosolygok, mint egykor.   Szeretkezünk: a ház fala kicsit meginog,   majd kihajolok az ablakon, s szárnyaimmal összeszedegetem a felhők fodrán [… Tovább]

Vers

Buszon

  Diderg?s reggeleken gondolatom a buszon pihen, utazunk… peregnek a képek egymás után, ahogy az ablak el?tt a táj rohan, s rohanok, nincs megállj, furcsa arcok, torz fejek, reggeli ‘épphogy csak ébredek’ ábrázatok pásztáznak végig, vagy tán csak a semmit [… Tovább]

Nincs kép
Életrajz

néletrajz

néletrajzom legújabb kötetemb?l          Dr. Vankó Gergely vagyok. Buddhista szerzetesi nevem:  Anuruddha.         1948. július 18-án születtem Bácskossuthfalván, a Vajdaságban. Iskoláimat szül?falumban, majd Bácska Topolyán és Budapesten végeztem. 1978-ban doktoráltam buddhista filozófiából a budapesti Körösi Csoma Sándor Intézetben. [… Tovább]

Levél

Múzsátlan

  Képzeletem már nem jön velem. Oda.   Összegyűjtögetem levelenként a csendet, őszi kosárravalóm, hervadt fodrú, felsírt, kisírt valóm. Zordabb ne légy, adj pihenést. Pihegő lélekőr a jó is.   A pillanatnyi lehetséges szó szerinti halott.   Valahol egyszer magamra [… Tovább]

Kisregény

Légzuhatagban 7. Egy h?belebalázs kamasz

Bár a gyilkossággal megvádolt Xántus Áron magatartása egyre ellentmondásosabb, a megkérd?jelezhetetlen bizonyítékok is egyre szaporodnak ellene…     Amikor az els? tárgyalási napon a teremben megjelent az ügyész, Albu fájdalmasan sóhajtott egyet.   – TeleagÃ?Æ? Cezar rászolgál a nevére.[1] Ha [… Tovább]

Vers

Egyszer?, tiszta

Szemtelenségem, komolyságom között félúton – talán ott vagyok. Lábadozás ideje van, nincs hepi end, csak száraz szájpadlatok.   Néha egyedül vagyok – veled, és tudom: szeretve lenni nem ez. Nyelek egy keser?t – mosolyogsz, bizonyság ez, fekete vaslemez.   Egyszer?, [… Tovább]

Vers

kagylóba zárva

születtem… * http://youtu.be/ik-0BGm7244     hétfő volt talán délelőtt az ősz addigra benőtt falakat egykedvű parkokat avarba takart nyarat romból nőtt gondokat a színek is szerények voltak lódenkabátban osont a hideg rideg vonásokat satírozott tudom apám soha nem pihent   [… Tovább]