Purzsás Attila : Buszon

 

Diderg?s reggeleken

gondolatom a buszon pihen,

utazunk…

peregnek a képek egymás után,

ahogy az ablak el?tt a táj

rohan, s rohanok,

nincs megállj,

furcsa arcok,

torz fejek,

reggeli ‘épphogy csak ébredek’

ábrázatok pásztáznak végig,

vagy tán csak a semmit nézik,

mint ahogy én is,

csak lesek ki fejemb?l,

egy üresen kongó teremb?l,

hol csak saját visszhangom válaszol,

most nem jönnek világmegváltó gondolatok.

Valahogy olyan ?szi, tompa vagyok,

bennem is beborult,

akár kint a kés? ?szi nyomorult,

fáradt id?,

csak gy?ri homlokomra a ráncokat,

s nem lejtek örömtáncokat

az élet szépsége okán,

a fásultság talán,

mi rányomja bélyegét e kopott napokra,

s karcolom rá az üres lapokra

gondolataim zagyván,

miközben ülök a buszon tompán,

utazom…

Legutóbb szerkesztette - Purzsás Attila
Szerző Purzsás Attila 0 Írás
Üdv. néktek! rülök, hogy köztetek lehetek! Azt nem mondanám, hogy költő vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam, aki ha kell, ha nem leírja az érzéseit, amik valahogy versformában törnek ki belőlem (nem is értem hogyan). Fiatal költőnek sem mondhatnám magam, mert a 46 év csak 46 év (még ha 26-nak is érzem magam)! rök gyerek vagyok, de ezt nem szégyellem. Próbálkozásaimat a költészet terén megpróbálom megosztani veletek, aztán majd kiderül, hogy milyen sikerrel!