Purzsás Attila : Buszon

Nyomtatás

Diderg?s reggeleken

gondolatom a buszon pihen,

utazunk…

peregnek a képek egymás után,

ahogy az ablak el?tt a táj

rohan, s rohanok,

nincs megállj,

furcsa arcok,

torz fejek,

reggeli ‘épphogy csak ébredek’

ábrázatok pásztáznak végig,

vagy tán csak a semmit nézik,

mint ahogy én is,

csak lesek ki fejemb?l,

egy üresen kongó teremb?l,

hol csak saját visszhangom válaszol,

most nem jönnek világmegváltó gondolatok.

Valahogy olyan ?szi, tompa vagyok,

bennem is beborult,

akár kint a kés? ?szi nyomorult,

fáradt id?,

csak gy?ri homlokomra a ráncokat,

s nem lejtek örömtáncokat

az élet szépsége okán,

a fásultság talán,

mi rányomja bélyegét e kopott napokra,

s karcolom rá az üres lapokra

gondolataim zagyván,

miközben ülök a buszon tompán,

utazom…