Adoma

A lány

  A lány, testében vándorló fénylény, anya, volt feleség. Korábban igazgatta éjjel egy haldokló köntösét. Aztán elfáradt abban is. A halál nem olyan félelmetes, mint nem hinni a létezésben. Olykor el?fordul, hogy a tükör nem mond igazat, gondolja olyankor: „mi [… Tovább]

Vers

Puklis nyakam

az elmúlt egy évben lett nyakamra egy pukli tán a gerincem tetején egy csigolya mozdult ki sokat néztem a monitorra bizony egyetlen pózban   mit tehetnék immár kissé púpos lettem illik is rám gnómként ez új nevembe rejtem hogy bár [… Tovább]

Vers

Extrétum

    A rakodópart alsó köve alatt kis lábaival hanyatt kalimpál – felpiszkált gondolat.     Engem teremtő Isten, ki teremni raktál e kő alá, fel miért forgatod egyszerű homályom.       Nem hallok. Szirénzúgás. Verőfény. Nem látlak előre [… Tovább]

Vers

Bizonytalanság

  Szemével folyton megkörnyékez, tüzes pillantásával vörös lángokba borítja lelkem. Csak ?, csak most, csak itt.   Nem tudom, miért vagy hogyan, De belelát elmém legmélyébe is, Zárva csak a szívem maradt. Csak ?, csak most, csak itt.   Vissza-vissza [… Tovább]

Vers

Hajnal

  Homályos szemével hunyorog rám a hajnal, keserű álomíz bomlik el a számban, az ágy lehúz még hozzád, kedvesem. Szuszog a szoba. Falán mocorog a kép, az óramutató tévedésből visszalép. Ásít az idő, vállad nélkül oly nehéz. Hajam érinti ernyedt férfikarod [… Tovább]

Vers

Arany ősz

Fázom   fogamhoz koccan   még néha a napsugár hitetve hirdeti még itt van itt van még   a   kései kényeztető nyár   meleget kívánok kabátra kabátot didergő ablakom hol van már pompázó   virágod szirmait a szélbe mért [… Tovább]

Vers

Szipirtyó

    Mikor szádból szennyként bugyog fel a szó, mikor nyomorúságom már tovább nem fokozható, akkor t?led végleg, csak saját szipirtyóságom nyújt menedéket.    

Vers

Gyűrött lap

Ködhomály rajzolta…     Lelkem bíborszikráit szóróm eléd, az emlékfüzetemben gyűrött lap leszel, kettévásott lelkem szédeleg feléd, ha addig kesergés porában nem vesz el.   Átkozom a repülőt mi elvitt téged, énembe beleégett jajgató dübörgése, ködhomály rajzolta a kezdetet és [… Tovább]

Vers

Az Adrián

  Az az er?s, élénk középkék Tengerré mossa szíveinket, A tiszta hullámokban elveszünk, Nem feledve, hogy jártuk Triesztet,   Amelynek óriás terén Rusztikus, régi paloták Körülfogtak, belénk karoltak, Nem akartak engedni tovább,   Hogy Grado sz?k sikátorai, Zöld zsalus házai [… Tovább]

Vers

Csaták

Mentem volna érted messze, Nincs már más határ, csak a lelked, Mi engem már jól összezilált, Mi lehet még nagyobb önbecsapás?   Elfogynak lassan a szavak.E jól fésült világot jobban éli más.Belémfulladt néhány érzés,Csupán öklömbe rohad a simogatás.    

Hírek

A középkor eurója

I. (Jámbor) Lajos: Renovatio Regni Francorum       Habár az Európai Unió hivatalos fizetőeszközét, az eurót csak 1999-ben vezették be, annak gyökerei a 9. századig nyúlnak vissza. A hatalma megszilárdításán fáradozó Jámbor Lajosnak ugyanis olyan pénzt sikerült veretnie, amelyet [… Tovább]

Novella

Egyirányú út

Bálint dermesztően komolyan vette a “kérem ne tömörüljenek” felkérést. Tisztes távolból nézte, amint érzéketlen, kíváncsiságtól hajtott mindenféle korú és nemű embertömeg csődül a szerencsétlen köré, az együttérzés méter-rendszerben mérhetetlenül kicsi jelét sem mutatva. Nem látott még ilyent, nem is nagyon [… Tovább]

Vers

Panasz

Ruth Schein: Luftballon     Eső dobol reggel, alkonyt hint a tájra, égből keresztvíz hull, patak lesz a járda,   kövér léggömbömet rángatja a szél, ellopja kezemből: nemsoká mennybe ér .  

Humor

Pár-beszéd

        – Tudom, a látszat néha csal, de te egy ócska ribanccal henteregtél, nem a látszattal!   ….   – Hogy egy vadidegen férfit láttál ebben az ágyban? Na, ne viccelj! A látszaton kívül   senki sem járt [… Tovább]

Vers

Egy éve

A fotót a bátyám készítette.     Azon a hajnalon mérhetetlen fájdalomtól fuldokoltam némán, míg feladtam rád ruhád, a mennybe menőt, illőt, melyben Isten előtt megjelenhetsz.   Azon a hajnalon sötétség borult a házra. Kihunyt a legfényesebb csillag. Sírtunk, ahogy [… Tovább]

Vers

fényesség szakad

…’s ha bennem egyszer fényesség szakad’…Rilke   …amikor a fáradt lét mindkét kezével fojtogat egy gondolat riad s megragad a mozzanat… …hallom még gyöngyszavad látom még nesztelen ajkaid kiapad tüzed …fénye még simogat…