Nap: 2011.10.21.

Gondoljad át e pillanatot, történelemnek hívják rövidest, lesz, aki visszavágyik bele, s ki túlélte, nosztalgiára jó lesz annak is. Lehet, most jön össze a legnagyobb üzlet, politikának hívják a nagyok, s csak azt látod, holnaptól könnyebb nem lesz, a világ [… Tovább]

  Szemével folyton megkörnyékez, tüzes pillantásával vörös lángokba borítja lelkem. Csak ?, csak most, csak itt.   Nem tudom, miért vagy hogyan, De belelát elmém legmélyébe is, Zárva csak a szívem maradt. Csak ?, csak most, csak itt.   Vissza-vissza [… Tovább]

A beton hazudott. Tengert ígért neked, fejest ugrasz, arcodon bárgyú mosollyal nagyot koppansz.   Kiterülve fekszel, az emberek unott arccal konstatálják, megint egy újabb barom, aki elitta a máját.   Arcodat kutyád nyalogatja, szép dolog a h?ség. Fürd?sapkádat szép lassan [… Tovább]

  a megadatott pillanat csak egy röpke illanat és ott állsz megint egyedül csak az a törött hegedű ad vigaszt vigasztalj marasztalj hogy ne kezdjek újabb harcot magammal ki vagyok mit akarok mi vagyok mit takarok igen az apámat is [… Tovább]

  Homályos szemével hunyorog rám a hajnal, keserű álomíz bomlik el a számban, az ágy lehúz még hozzád, kedvesem. Szuszog a szoba. Falán mocorog a kép, az óramutató tévedésből visszalép. Ásít az idő, vállad nélkül oly nehéz. Hajam érinti ernyedt férfikarod [… Tovább]

    Mikor szádból szennyként bugyog fel a szó, mikor nyomorúságom már tovább nem fokozható, akkor t?led végleg, csak saját szipirtyóságom nyújt menedéket.    

  Az az er?s, élénk középkék Tengerré mossa szíveinket, A tiszta hullámokban elveszünk, Nem feledve, hogy jártuk Triesztet,   Amelynek óriás terén Rusztikus, régi paloták Körülfogtak, belénk karoltak, Nem akartak engedni tovább,   Hogy Grado sz?k sikátorai, Zöld zsalus házai [… Tovább]

Mentem volna érted messze, Nincs már más határ, csak a lelked, Mi engem már jól összezilált, Mi lehet még nagyobb önbecsapás?   Elfogynak lassan a szavak.E jól fésült világot jobban éli más.Belémfulladt néhány érzés,Csupán öklömbe rohad a simogatás.    

Ruth Schein: Luftballon     Eső dobol reggel, alkonyt hint a tájra, égből keresztvíz hull, patak lesz a járda,   kövér léggömbömet rángatja a szél, ellopja kezemből: nemsoká mennybe ér .  

A fotót a bátyám készítette.     Azon a hajnalon mérhetetlen fájdalomtól fuldokoltam némán, míg feladtam rád ruhád, a mennybe menőt, illőt, melyben Isten előtt megjelenhetsz.   Azon a hajnalon sötétség borult a házra. Kihunyt a legfényesebb csillag. Sírtunk, ahogy [… Tovább]

…’s ha bennem egyszer fényesség szakad’…Rilke   …amikor a fáradt lét mindkét kezével fojtogat egy gondolat riad s megragad a mozzanat… …hallom még gyöngyszavad látom még nesztelen ajkaid kiapad tüzed …fénye még simogat…