Kósa Márta : Arany ősz

Fázom

 

fogamhoz koccan

 

még néha a napsugár
hitetve hirdeti még itt van
itt van még

 

a

 

kései kényeztető nyár

 


meleget kívánok
kabátra kabátot
didergő ablakom
hol van már pompázó

 

virágod
szirmait a szélbe
mért eresztetted el

 


kezemet kezedből

mért is
engedted el

arany őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe
suttogó
csendes délutánra
mikor a pára 

még
nem övezi szádat
ha hozzám hajolsz

hová lett a vágy
magam sem tudom
napunk felcsillan
talán

 

még
jeget dajkáló

 

titkos kis utakon

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!