Vers

testbeszéd

*   tekinteted vadságából ajkad csábos mosolyától tested bőröd bársonyáról   (megmondom, ki vagy)   hajad tenger tartásából körmöd ápolt vonalától bugyid rózsád illatáról   (ím megmondom, ki vagy)   hangodból hogy hozzám simulsz leköpsz engem vagy felvidulsz sikolyt színlelsz [… Tovább]

Egyéb

Találkozás

  Szereti a fürdőszobai rituálékat. Olyan egyformáknak tűnnek, mégis, mindig más és más. Reggel a megszokott sietős tusolás, hajszárítás — nem könnyen boldogul hosszú loboncával —, gyors smink. Nyáron a naponta többször is felfrissítő, törölközőt sem kívánó vizes lábak nyomát [… Tovább]

Vers

Jászoltól a Golgotáig

Tisztán, ártatlanul születsz.         Tisztán, ártatlanul születsz. Nem igaz, hogy cipeled Ádám és Éva vétkét. Nem igaz, hogy az egy tál lencsédért* már az anyaméhben Káinként ontod Ábel testvéred vérét. Egyformán hozod magaddal a Jót, a Rosszat, [… Tovább]

Példázat

CSAK EGY KAVICS

    A Gyémánt-Buddha az öböl partján ült. Nem tudni, miért a mi világunkat választotta, hisz oly sok világ van, mint folyóparton a homokszem. Teremthetett volna magának egy másikat is, egy újat, csak erre az egy alkalomra. És mégis, ő [… Tovább]

Vers

Anyácska sose sír – népdal

Látod, anyácska – vigasztalan sírok, engem az október megszomorított. Látom, anyácska – vigasztalan sírlak, könnyeim gyöngyök, sosem szomorítnak.   A kezemben karcos, meztelen ág van, anyácska alszik az almavirágban. Ébredj anyácska, fújj március-lángot, bonts mosolyt, anyácska –almavirágot.

Vers

Amikor

amikor fiatalon platánfák alatt bandukolsz kés?bb kandalló meleg otthonban pihensz kisgyermek álmát ?rizve megnyugszol jóbarát újságolja el hogy jeggy?r?re költ ha minden révbe ért pillanat jóles? fárdatság tudomásul veszi létedet akkor mondhatod Isten veled

Vers

Lázongó ének

Gy?rött, és bánatos most a táj,az es? szívembe árkokat váj.Az ?szt?l én csak fázom,tavaszszirmokra vágyom!A hó is ablakból nézve szép,a tél, ha felkapja jégköpenyét,kiáltom: mindebb?l már elég!Tavaszt akarok, illatokat!Csicseregjenek a kismadarak,rétet hintse be ezer virág,rügyezzenek az orgonák,méhek szálljanak, szorgosak,nárciszok tárják [… Tovább]

Vers

Múlás

Elnémult szerelmünk a várakozásSzent hevében. Megérte?Megérte tudni azt, hogy nem isLehettem egyetlened ebbenA létben, a túlélés-keresésben,Ahol nem számít mennyire mély aLejt?, mennyire nyílik kiA medd? és sivár, cirmos égi erny?? Elmúlt a zöld – lombú szerelem.

Vers

Érteni vélem

A kép saját m?. Csendélet (krétarajz)     Nem hiszlek, de vagy! Azért-is-hit: bízzak valakiben, hiába vitázik bennem egy másmilyen, akit képzelek – mert magam vagyok a képzelet – ellen-magam! Átjátszol-átjátszalak köztes álarcok között, értetlenül is értve kegyetlen cseled…  

Vers

Úgy jártál eszembe

  Úgy jártál eszembe, mint szellővirágos tavasz estéli nyugalmas családot álmodó lelencnek jár gondolata, halványult arccal, tört üveg mögött, torkomon a nehéz kéz, fátylat húz szememre. Hogy enyhüljön kín idézett mosolyodba mártott melegséggel a könnyeid öleltem. Hidd el, én jó [… Tovább]

Vers

Átalakulás

Hó fedi be léptem a múltban, Nyomokban feslik bennem az id?, Törvényeid testem bíborrá égetik, Holdugató farkas-asszony üvölt bennem. Zárnak ajtók, ablakok nyílnak, Omlik minden, mit?l én én vagyok, Napról napra puha testté varázsolsz, Elveszek, de ismét templommá alakulok. Lelkünk [… Tovább]

Adoma

Unalom

Ablakomon halkan kaparász az őszi esőben felém ásító unalom.   Ablakomon halkan kaparász az őszi esőben felém ásító unalom. Semmire sem tudok gondolni. Egyszerűen üres a fejem, agytekervényeim is eltekeregtek valamerre aludni. Egyetlen szinapszisom sem tüzel. Bármerre nézek homály, szürkeség, [… Tovább]

vegyes

A felismerés…

    Álmaink összed?ltek, az id?  vasfoga felemésztette ?ket. Szobáink falán tépett tapéták, rajta kopott festmények, fiókok mélyén letörölt üres kazetták. Lelkünk mélyén porlepte, tátongó emlékek közt guberálunk. Karunk sírás és nevetés között ölelkezik a felismeréssel, s benne ott van [… Tovább]