dr Kocsi Katalin : Átalakulás

Hó fedi be léptem a múltban,
Nyomokban feslik bennem az id?,
Törvényeid testem bíborrá égetik,
Holdugató farkas-asszony üvölt bennem.

Zárnak ajtók, ablakok nyílnak,
Omlik minden, mit?l én én vagyok,
Napról napra puha testté varázsolsz,
Elveszek, de ismét templommá alakulok.

Lelkünk fogaskerekei nem t?rik
A belénk és közénk kerül? salakot,
Mely meg?röl minden ölelést és
Lehántják rólunk a magunkat feladó dacot.

Félek nagyon, hogy Isten magamra hagyott.

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.