dr Kocsi Katalin Szerző
Vezetéknév
dr
Keresztnév
Kocsi Katalin
8 év 1 Komment

Sírhantnyi csend ül szívemen,
Senki nem ébresztett csókkal,
Félig terített asztalon remeg
Kezem, hisz nincs kinek adjon
Napot indító, lágyan felemel?
Szeretetet.
Csak ballagok a révedt tájban,
Emlékoszlopok néznek utánam.
Keresztutakat keresek neked,
Hogy túléld még a földönfutó
Emlékezetet.
Vesd be f?maggal a k?szírteket,
Hogy ne is kelljen beváltanod
Fel sem lobbant szerelmedet,
A nekem sosem tett ígéretet,
Mely enyém lett, akkor is ha
Nem tudatosult benned  – 
Az engem óvó
Szereteted!

8 év Nincs Komment

…barátomnak a miértekre

Egyedül döntesz, egyedül élsz,

Egyedül alszol és egyedül kélsz,

Egyedül ballagsz, egyedül vagy,

Egyedül örülsz és egyedül hagysz.

 

Nézed a népet – mennyi örül? kéz,

Rohanó léptek nyomába sem érsz,

Tied a kínpad, de minek a színpad? 

Hánysz már ha kérdezik, hogy vagy?

 

Mosolygod a választ, kerülöd a mázat,

De nem ?riz és nem véd meg az alázat,

Nincs kivel megosztani kenyered felét,

Nincs már hova tenni kezed tenyér felét.

 

Egyedül ünnepelsz és egyedül kefélsz,

Hiszen így egyedül csak id?t vetélsz.

Egyedül szövöd halotti vásznad, hogy

Az egyedüli magad ura vágyból lassan

Hazatalálhass.

Ezért.

 

 

Kedves Katalin;

 

az els? szakasszal a Szerz? megszabta, hogy miféle verset akar írni –

a továbbiakban verstani szempontból szabadon engedi a lovakat – szíve joga.

De a tenyeres rész még mindig piszkál, ha a többit reppes gyors szövegtekerésként még

el is viselném.

 

Kézcsók:

 

Gyuri

8 év 4 komment

… párnán töltött éjszaka

Kedves Katalin;

 

írás nem lesz csatolva?

8 év 3 komment
50.

..emlékezés…

Éveid száma a habokkal egyre csak n?,

Balatonban ringanak ki nem mondott

Édes és boríz? szép szavak.

Égi angyalkertben végigsétálsz fent,

Ahol a csillagok közt mi is ott leszünk

Egykoron, de dolgunk és id?nk itt

Van még, ezen a féltekén.

Látsz minket és jót nevetsz, Istennel

Koccintasz és kívánsz nekünk ismét

Életünkhöz dicséretet.

Emelünk mi is poharat életedre,

Keresve és kutatva járunk táncot

Az emlékeink sáncán,

Néha nagyon elbutulva, egyedül.

 

Lassan készülök hozzád, utam már

Megyágyaztatott.

Joe Black torra hívott.

 

 

 

8 év Nincs Komment

Játék az ördöggel 1.

A reggel csillag-árnyát szemembe

Nyomja a nap, s lábam tétován

Visz hozzád.

Tudom, hogy hiába, de elindulok

Eloltani a háborgást benned

S bizalmadban.

Az els? jó lépés odaadásával             Kedves Katalin: legalább ezt kéne változtatni…

Esek hazugságod csapdájába             (ezek sem igazán, de egye fene)     

Közted és köztem.

Megfagyott, ki nem mondott

Gondolatok dübörögnek az

Ital mámorának másnapos

Hangulatával.

Szavaid ridegek, gyomromba

Tapossák a bennünk épült

Kalyibák melegét, rideg

Zuhany éterét.

Kitépem a b?r bársonyának

Melegét, a h?ség árulás

Monostorát, hogy túléljelek

Téged.

 

Hajsza
8 év Nincs Komment

Játék az ördöggel ciklus
1.

A béke hajszálát vetetted el bennem,

Szenvedélyünk magját hagynád kih?lni

Ha várnánk.

Megbocsátható-e a b?n – a szív szava,

S a testeink kih?l? és felgyúló anyaga

S a vágy ami

Örök körforgásban ás alá múltat-jöv?t.

De az örök N? nem engedhet el sem

Szíjat, sem szemfed?t.

Bár tudja hol van  helye Férfiséged

Sebzett öntudatában.

 

Hát itt állunk Istenünk adta megbocsátásban,

Téged óvó angyalkodásban, s már nem arról

Folyik a szó, hogy kié a párna másik fele ha

Karod éjjelente átölel vele, s kínálja a szabad

Döntés mámorát,

A lehet két n?t szeretni vágy-dalát.

Nos, nekünk jó így: te középen, s mi

N?iségünk régi ívében

Felváltva szeretünk,

Felváltva egészítünk ki Téged.

9 év Nincs Komment

Id?tálló a ruha, amit hordok. Bírja a szeszélyeim, tépel?désem, makacsságom. Nem lennék a helyében.

Néha kinyújtom, néha összehúzom, van hogy lenyúzom. Szegény… Érintésedre vár, tudja – érkezel.

Elindultál ma, még nem tudom mikor érkezel de valamit megtaláltam benned. Nevetést, örömet és félelmet is. Egyet biztosan nem: rangot. A rang nem véd, inkább kitaszít. Kitaszít onnan ahonnan jövök és a b?römön ég jele. Mennyire jó, hogy a bányász lánya emlékezik még a kormos tet?k varázsára.

Mennyire elfoglalt vagyok ma magammal. Öltözködöm fel és le, lecserélem mosolyom százszor és ezerszer, nézem tükrömben vajon, neked tetszik-e. Nevetek, izgalommal töltöm fel a lelkem. Készül?döm, rád és rám.

 

 

9 év 3 komment

A várakozás szent hevében

ruházlak fel lelkem minden

rezzenésével.

Elvárásom nincs feléd, nem

lehet, nem ismerlek téged,

mégis féltelek.

Magam, s?t téged is t?lem,

hiszen emberek haltak  ki

mell?lem.

Elvette ?ket az Isten,

szerinte egyedül kell majd

vinnem keresztemet.

Nem hadakozom, vele sosem

lehetett, megintett párszor,

és mindig nevetett

rajtam – a feketén, báránya

voltam mégis, nem cseléd,

fehérnép, de N?,

vad és engedetlen szívvel,

lélekkel, vágyakkal bélelt

cserépedény.

 

 

 

 

 

 

 

9 év 2 komment

Elnémult szerelmünk a várakozás
Szent hevében. Megérte?
Megérte tudni azt, hogy nem is
Lehettem egyetlened ebben
A létben, a túlélés-keresésben,
Ahol nem számít mennyire mély a
Lejt?, mennyire nyílik ki
A medd? és sivár, cirmos égi erny??

Elmúlt a zöld – lombú szerelem.

9 év 6 komment

Hó fedi be léptem a múltban,
Nyomokban feslik bennem az id?,
Törvényeid testem bíborrá égetik,
Holdugató farkas-asszony üvölt bennem.

Zárnak ajtók, ablakok nyílnak,
Omlik minden, mit?l én én vagyok,
Napról napra puha testté varázsolsz,
Elveszek, de ismét templommá alakulok.

Lelkünk fogaskerekei nem t?rik
A belénk és közénk kerül? salakot,
Mely meg?röl minden ölelést és
Lehántják rólunk a magunkat feladó dacot.

Félek nagyon, hogy Isten magamra hagyott.

dr Kocsi Katalin Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.