Sírhantnyi csend ül szívemen,Senki nem ébresztett csókkal,Félig terített asztalon remegKezem, hisz nincs kinek adjonNapot indító, lágyan felemel? Szeretetet. Csak ballagok a révedt tájban,Emlékoszlopok néznek utánam.Keresztutakat keresek neked, Hogy túléld még a földönfutóEmlékezetet. Vesd be f?maggal a k?szírteket, Hogy ne is [… Tovább]
…barátomnak a miértekre Egyedül döntesz, egyedül élsz, Egyedül alszol és egyedül kélsz, Egyedül ballagsz, egyedül vagy, Egyedül örülsz és egyedül hagysz. Nézed a népet – mennyi örül? kéz, Rohanó léptek nyomába sem érsz, Tied a kínpad, de minek a [… Tovább]
… párnán töltött éjszaka Kedves Katalin; írás nem lesz csatolva?
..emlékezés… Éveid száma a habokkal egyre csak n?, Balatonban ringanak ki nem mondott Édes és boríz? szép szavak. Égi angyalkertben végigsétálsz fent, Ahol a csillagok közt mi is ott leszünk Egykoron, de dolgunk és id?nk itt Van még, ezen a féltekén. [… Tovább]
Játék az ördöggel 1. A reggel csillag-árnyát szemembe Nyomja a nap, s lábam tétován Visz hozzád. Tudom, hogy hiába, de elindulok Eloltani a háborgást benned S bizalmadban. Az els? jó lépés odaadásával Kedves Katalin: [… Tovább]
Játék az ördöggel ciklus 1. A béke hajszálát vetetted el bennem, Szenvedélyünk magját hagynád kih?lni Ha várnánk. Megbocsátható-e a b?n – a szív szava, S a testeink kih?l? és felgyúló anyaga S a vágy ami Örök körforgásban ás alá múltat-jöv?t. [… Tovább]
Id?tálló a ruha, amit hordok. Bírja a szeszélyeim, tépel?désem, makacsságom. Nem lennék a helyében. Néha kinyújtom, néha összehúzom, van hogy lenyúzom. Szegény… Érintésedre vár, tudja – érkezel. Elindultál ma, még nem tudom mikor érkezel de valamit megtaláltam benned. Nevetést, örömet [… Tovább]
A várakozás szent hevében ruházlak fel lelkem minden rezzenésével. Elvárásom nincs feléd, nem lehet, nem ismerlek téged, mégis féltelek. Magam, s?t téged is t?lem, hiszen emberek haltak ki mell?lem. Elvette ?ket az Isten, szerinte egyedül kell majd vinnem keresztemet. Nem hadakozom, vele [… Tovább]
Elnémult szerelmünk a várakozásSzent hevében. Megérte?Megérte tudni azt, hogy nem isLehettem egyetlened ebbenA létben, a túlélés-keresésben,Ahol nem számít mennyire mély aLejt?, mennyire nyílik kiA medd? és sivár, cirmos égi erny?? Elmúlt a zöld – lombú szerelem.
Hó fedi be léptem a múltban, Nyomokban feslik bennem az id?, Törvényeid testem bíborrá égetik, Holdugató farkas-asszony üvölt bennem. Zárnak ajtók, ablakok nyílnak, Omlik minden, mit?l én én vagyok, Napról napra puha testté varázsolsz, Elveszek, de ismét templommá alakulok. Lelkünk [… Tovább]
