Álmod méhéb?l szülöd a reggelt, nézz ki, szemed a fecskékre tereld. A nyárfa virága illatot sóhajtott, szorongó bánatod a sarkon túl elhagyod. Felt?zted hátadra a tegnapi mocskokat, dobd le, taposd agyon a gondokat. Gyere halkan, [… Tovább]
éj repedésébe szorult pillanat– távolról hozza a szél hangodat –szempillám alá surranó róladálmokrózsapírral festik boldogra arcomat
Pihe, dús hebegnivalóm támadt. Mondd, láttad tegnap a hulló mézeskalácsot? Rebegem a jégvirágos ablakra, és tovább a csendre, a kályhamelegre… Harkály kopogású zivatarral feleselek, és nagyokat nyelve hallgatom, mint száguld télnek, a hűvösnek szánt gondolat, csak… egy fahéjdarabot kötöztem [… Tovább]
* Feltételezem, többé-kevésbé ismerik a magyar tanügyi szaktanácsadókat. De vajon a románt ismerik-e? Nem? Akkor tüstént bemutatok egyet, méghozzá munka közben, hadd lássuk, hogy izzad, dolgozik egy román kollega. Helyszín: Nagyvárad. Időpont: augusztus, a szuplinitorok kinevezésének hónapja. [… Tovább]
– A nyárson sült szalonna az igazi, higgyétek el nekem. Lobog a tűz, mikor már csendesül és inkább csak parázslik, akkor érdemes belevágni. Fanyársakat csináltam, nem szeretem ezeket a modernkedő, hosszú kettős villájú fém izéket. Parancsoljatok kérlek, [… Tovább]
* A KisHerceg és a fiú a tulipán mező közepén találkozott. A fiú guggolva szedte a piros tulipánokat, keze tele volt virágokkal, érdeklődve nézett fel. A KisHerceg szomorúan nézte a virágokat, ahogy leszakítva tövükről már csukták szirmaikat: — Miért [… Tovább]
Mondd, mit tegyek, hogyan sz?njön itt belül ez a lüktetés. Ma még utópia a lélek-átültetés. Az arcomat átszabják ha kell, de mit tehetnék a neked nem tetsz? lelkemmel. Kihasíthatnám magamból, és szenvednék a mindig jelenlév? b?ntudattól, vagy hajíthatnám a [… Tovább]
Emlékezés nagy költőkre, versekre – emberekre. A mi titkunkra, hogy Párizsban egy utca sarkán kissé lejt a járda és élt egy költő, aki a rue de Médicisben – a Gambrinus kávéház teraszán észrevette, hogy beszökött az ősz… PÁRIZSI VILLANÁSOK – [… Tovább]
Itt vagyok, ázott varjak ülnek a fán koronát,s megremegnek,ahogy egy öreg kézben a gyöngeség vénát, alig pumpál. Páros csillagoknak, hallom, hogy zizeg a bokor,s meleg napfény bujkála hold peremén. Könyvvel a kezemben,mely már a hangyáknak paplana csitítom az [… Tovább]
Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut. Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja [… Tovább]
ha beszél a kép természet suhogással ablakban vagyok irányom körbe remekmű cérnaszálon nyál szelídülne ha a pók öreg legyek kivirágzanak hálója rét lesz
Fotó: Fotóház – Kugepapi Mintha a semmirekellő gondolataimat tűzőgéppel erősítenék az agyamhoz reggelente. Még a papucsnak sem köszön lábfejem, amikor meghallom a kattanást. Más azt mondaná, hogy csak az ágy recseg, vagy a parketta nyújtózkodásáról árulkodik [… Tovább]
Elölr?l kezd?dik újra, estéim korsó kemények. Az üvegek koccanása hiteti velem, hogy élek. Örömöt kerestem – loptam, mellém a vágy félve ül le. A n?k kacagása olyan, mint a múlás csengetty?je. Párolgó nyári éjszaka… ?sz lett, kabátban kell [… Tovább]
Odavetnek bár a csendnek, de a dal örök; Isten ha van, s zenélni tud, elfelejti amit teremtésnek hívunk, hangszerével el-lett volna; vagy a hangszere mi lennénk, s hallgatózik – azt hisszük, magunktól szólunk – de a kotta nála, mikor [… Tovább]
Az se baj, ha a valóság összegyűrt papírdarab, szemétkosárban végzi, álom ropog talpam alatt. Bemerészkedek a csendbe: egy keret sarkába ülök, nézem, amint mellettem pók sző malomkereket, szélben lebbenőt. Az óra metronómja kiűz és szilánkokra bont, [… Tovább]
Sír az üvegen… Esik Csepeg, s a csepp pereg vitorláz az ablakon, testében parány világ remeg, folyását hallgatom. Alakot ír, sír az üvegen, könnyével majszol mintákat, fest könnyeden, szivárványt rajzol. Aztán hipp hopp nincs már, [… Tovább]
Keletre nézek! Télben kereslek majd,az ?szt rég széttapostam.A nyár fejemen lépdelt,míg a tavaszt átaludtam.Amikor majd hullik a hó,ott várlak a fák alatt.Zsebekbe dugott szívvel,ahol nem lesznek szavak.
hangosan… underground
A légzuhatag egyszerre örvény is, lefele tart, hatalmas a szívó- és pusztító ereje. A főhőst légzuhatagként kapja el a sors gépszíja, és viszi lefelé. 1. Pácban a rendőrfőnök – Elég nyugis ügyeletünk van ma – jegyezte meg Marinescu őrmester, [… Tovább]
mit szólnál ha a hajnali daltmég csak dúdolnám csendesenneked kedvesemnálam télen jön a szerelems azon gondolkodomhogy lehet írni rólaközhelymentesen felöltözöm az avarillatkósza-késett színeibeláss úgy ismajd ruháim ledobom a fákkals beúszomegészen messzea novemberi ködbe
Teremtőm! Emeld fel a fejed, mert létláncod elárvult szemei, mi, az aprócska alkotó-elemek lassan eggyé válunk a földdel. Szeretünk tarkódon pihenni, imádunk belegabalyodni kegyes mindenséged puha pihéibe. Látni akarjuk álomvilágod – Tekerd tested köré a láncot! [… Tovább]
Két éves lettél Tündérkém, látod,bölcsibe jársz már, tágul világod,Anya, Apa fogja minden nap kezedet,körülvesz béke, öröm, és szeretet. Tévéb?l feléd Dóra baba integet,útján Te minden nap nevetve követed,lassan a pelus is lekerül rólad,ügyes nagylány vagy, mind tudjuk jól. Számolsz [… Tovább]
Belefér, ha kikísérsz a partra. Jó szagú víz, napsütötte, kódorog tarajos-habosan, hajó járt erre. Belenézek a szemedbe. Fényfolt. Akár maszkokat ledobáló, kövekkel kacsázol. Romlatlan. Szél kapja fel szoknyám. Belehasalok. Valahol perdül egy szélforgó, ide hallom? Hangok méhe [… Tovább]
1. A szél babrál. Kering köröttem, biciklit les a kocsmafény, az utca ásít, hálni készül, a szögletekig fordul-térül, majd elnyújtózik feketén. 2. Kutattam emberarcokat, kutattak emberarcok, tükrök árulták titkaik, s én vásároltam is, amíg kevéske pénzem tartott. 3. [… Tovább]
Kép: Sárkány Sándor: Fények és árnyak * Zene ajánló: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw …ha rossz motorját bütykölte, ott hátul, a szerszámosnál, az udvar végiben, gyufát gyújtott kezében az este, míg a benzingőzből szívott rendesen. Nem szégyellte kopott, olcsó ingét, de tenyere [… Tovább]
Az eső csendben szemerkél, vízpermet hull kibomló hajamra, tócsába gyűlik a rosszkedv, majd felszáradva végleg elillan. A villamos mintha a semmibe futna a messzi távolban, ázott verebek gubbasztanak csupasz ágakon, néha felborzolják tollaikat. Én is behúzom nyakam, cseppek csordulnak le [… Tovább]
Rajz: Kass János * Az osztályban még tartott a hétvége, pedig percekkel korábban becsengettek. Mindenki áldotta az órarend összeállítóit, akik hétfőn, az első órára magyart terveztek. Ilyenkor lehetett pótolni az elmaradt matekleckét, és a könyvvitel [… Tovább]
H?vös tengelyek mentén keringek, ujjaim hidegek, mint a rácsok. Kezdem szokni a kozmoszi csendet, – óriás szobát – mibe bezártok. Éjszaka minden csoda egyszeri, egyet, hogy lássak, nagyot futottam. Nem sikerült csillagot találni, csak fémszál izzót – üvegburokban. [… Tovább]
Ha (színhű) szivárvány formált, célkeresztet festesz magadra!
T?sarkúdban csónakáztam. Egyszer babástól betettem a kádba. Megvertél, kés?bb a kutyát, mert széttépte a szoknyád. Én teregettem. Két fa közé még apa feszítette ki a zsinórt. Elbír-e, kérdezte, és hintázhattam rajta. A melltartód kitömtem, felpróbáltam a ruhád. Nem [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!