Hónap: 2011 szeptember

    Álmod méhéb?l szülöd a reggelt, nézz ki, szemed a fecskékre tereld.    A nyárfa virága illatot sóhajtott,   szorongó bánatod a sarkon túl elhagyod. Felt?zted hátadra a tegnapi mocskokat, dobd le, taposd agyon a gondokat.   Gyere halkan, [… Tovább]

éj repedésébe szorult pillanat– távolról hozza a szél hangodat –szempillám alá surranó róladálmokrózsapírral festik boldogra arcomat

  Mondd, mit tegyek, hogyan sz?njön itt belül ez a lüktetés. Ma még utópia a lélek-átültetés. Az arcomat átszabják ha kell, de mit tehetnék a neked nem tetsz? lelkemmel. Kihasíthatnám magamból,  és szenvednék a mindig jelenlév? b?ntudattól, vagy hajíthatnám a [… Tovább]

      Itt vagyok, ázott varjak ülnek a fán koronát,s megremegnek,ahogy egy öreg kézben a gyöngeség vénát, alig pumpál. Páros csillagoknak, hallom, hogy zizeg a bokor,s meleg napfény bujkála hold peremén. Könyvvel a kezemben,mely már a hangyáknak paplana csitítom az [… Tovább]

Jaj október, te nem láttad a fecskék kék nyilallását, s ahogyan a szárnyuk anélkül is, hogy csöppnyit kieresszék az augusztuson egy röptükkel átjut.   Jaj, október, szelet lopsz, napot altatsz, szőlőszemek kopognak, fák sietnek, egy levélzörrenésbe belehalhatsz, te holtig papja [… Tovább]

Fotó: Fotóház – Kugepapi         Mintha a semmirekellő gondolataimat tűzőgéppel erősítenék az agyamhoz reggelente. Még a papucsnak sem köszön lábfejem, amikor meghallom a kattanást. Más azt mondaná, hogy csak az ágy recseg, vagy a parketta nyújtózkodásáról árulkodik [… Tovább]

  Odavetnek bár a csendnek, de a dal örök; Isten ha van, s zenélni tud, elfelejti amit teremtésnek hívunk, hangszerével el-lett volna; vagy a hangszere mi lennénk, s hallgatózik – azt hisszük, magunktól szólunk – de a kotta nála, mikor [… Tovább]

  Az se baj, ha   a valóság összegyűrt papírdarab, szemétkosárban végzi, álom ropog talpam alatt.   Bemerészkedek a csendbe: egy keret sarkába ülök, nézem, amint mellettem pók sző malomkereket, szélben lebbenőt.   Az óra metronómja kiűz és szilánkokra bont, [… Tovább]

Sír az üvegen…                Esik   Csepeg, s a csepp pereg vitorláz az ablakon, testében parány világ remeg, folyását hallgatom.   Alakot ír, sír az üvegen, könnyével majszol mintákat, fest könnyeden, szivárványt rajzol.   Aztán hipp hopp nincs már, [… Tovább]

Keletre nézek!       Télben kereslek majd,az ?szt rég széttapostam.A nyár fejemen lépdelt,míg a tavaszt átaludtam.Amikor majd hullik a hó,ott várlak a fák alatt.Zsebekbe dugott szívvel,ahol nem lesznek szavak.        

    Teremtőm!   Emeld fel a fejed, mert létláncod elárvult szemei, mi, az aprócska alkotó-elemek lassan eggyé válunk a földdel. Szeretünk tarkódon pihenni, imádunk belegabalyodni kegyes mindenséged puha pihéibe. Látni akarjuk álomvilágod – Tekerd tested köré a láncot!   [… Tovább]

  Belefér, ha kikísérsz a partra. Jó szagú víz, napsütötte, kódorog tarajos-habosan, hajó járt erre.   Belenézek a szemedbe. Fényfolt. Akár maszkokat ledobáló, kövekkel kacsázol. Romlatlan. Szél kapja fel szoknyám.   Belehasalok. Valahol perdül egy szélforgó, ide hallom? Hangok méhe [… Tovább]

1. A szél babrál. Kering köröttem, biciklit les a kocsmafény, az utca ásít, hálni készül, a szögletekig fordul-térül, majd elnyújtózik feketén.   2. Kutattam emberarcokat, kutattak emberarcok, tükrök árulták titkaik, s én vásároltam is, amíg kevéske pénzem tartott.   3. [… Tovább]

Kép: Sárkány Sándor: Fények és árnyak * Zene ajánló: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw     …ha rossz motorját bütykölte, ott hátul, a szerszámosnál, az udvar végiben, gyufát gyújtott kezében az este, míg a benzingőzből szívott rendesen. Nem szégyellte kopott, olcsó ingét, de tenyere [… Tovább]

  Az eső csendben  szemerkél, vízpermet hull kibomló hajamra, tócsába gyűlik a rosszkedv, majd felszáradva  végleg elillan. A villamos mintha a semmibe futna  a messzi távolban, ázott verebek gubbasztanak  csupasz ágakon, néha felborzolják tollaikat. Én is behúzom nyakam, cseppek csordulnak le   [… Tovább]

  H?vös tengelyek mentén keringek, ujjaim hidegek, mint a rácsok. Kezdem szokni a kozmoszi csendet, – óriás szobát – mibe bezártok.   Éjszaka minden csoda egyszeri, egyet, hogy  lássak, nagyot futottam. Nem sikerült csillagot találni, csak fémszál izzót – üvegburokban. [… Tovább]