Böröczki Mihály - Mityka : Etűdök

1.

A szél babrál. Kering köröttem,

biciklit les a kocsmafény,

az utca ásít, hálni készül,

a szögletekig fordul-térül,

majd elnyújtózik feketén.

 

2.

Kutattam emberarcokat,

kutattak emberarcok,

tükrök árulták titkaik,

s én vásároltam is, amíg

kevéske pénzem tartott.

 

3.

Arcomba bámul a világ,

hogy lázát hűsre fújjam,

s míg összezárom két kezem,

a nyomást hízott réseken

már megelőz a múltam.

 

4.

Az esőáztatott betűket

szép egymásutánba rakom,

és a lucsokból, cuppos sárból

napfényes istenigazából

kilépdelek egy mondaton.

 

5.

A végén minden összedől,

és az se biztos – voltam,

így nem is olyan keserű,

ahogyan fölém nő a fű

a csontomból lett porban.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.