Vers

Apró bet?s sorok…

Nem ebben n?ttünk fel, más volt a világunk, abban az “átkosban”, nyugodtabb volt álmunk…     Nem volt hajléktalan, nem nyögtük az ÁFÁ-t, nem vettük vállunkra e világnak átkát…   Nem szenvedtünk ennyit karunk gúzsba kötve, adósságunk cs?djét nyögve mindörökre…   [… Tovább]

Vers

Ágy

az időkön át Akasa és Enkil szobrok emlékének, nekük “akiket őrizni kell”   Már erdei tisztáson pilled, leroskad a nyár. Gúnyája avarból foltozott. Két szerelmest lát, átszólnak téren és időn. Törökülve részegít, és földi béklyókon simít végig, szobor-szép testiségük érinthetetlenén [… Tovább]

Vers

Zajongó

Mondd… meddig tart még ez a hangtalan mába zuhanás, s hol ér minket a zajos holnapba ébredés?     Zajong bennem valami megfejthetetlen, valami kiírhatatlan fájdalom, szívfalra tapadt, átkozott szorítás…   Hiányom vagy a rám nehezedő est feketesége alatt, lombtépő [… Tovább]

Vers

Vers

  Bodor páragombócok. Galambszürke felhős égre, kétszárnyú ablakot nyitok.   Tetten érem, amint harsonákat zúdítnak rám, szakadék-szívű haldoklók.   Sorfaluk közt nyíló szerelem. Megszülték fájdalmam, ahol a szépség végtelen.

Élménybeszámoló

Magánterület

*     Mikor felérkeztem a szanatóriumba még „elfogadható” idő volt. Reménykedtem abban, hogy majd csak eláll az eső és kicsit ki tudok sétálni, és fel tudom „térképezni” magamnak a környéket. Szombaton már nem esett, de még állt a nagy [… Tovább]

Vers

Pesti ?sz

  Beköszöntött Pest  utcáira az ?sz, észrevétlenül jött, oda sem köszönt, és a fák sárguló,  furcsán tekerg? levelei hullani kezdtek, mind egy-egy múló  gondolat. A téren elárvulva  fonnyadó, szárazon zörg? virágok el?tt, rozsdás hinta, mit csak a szél hajt néha, ha [… Tovább]

Vers

Egyetlen papírlapon

Az emberek véleménye, tapsa nem igazol semmit. Egyetlen papírlapon elfér minden varázslatom. Magamnak kell megfeleljek.   Nem vagyok rosszabb nálatok, nem jönnek értem angyalok. Lobbjaim jobbára üszkök.   Szám, ha nyílik, sem perel, az id? pénz, a pénz emberel.   [… Tovább]

Vers

Betegeddé lettem

  Betegeddé lettem, már akkor, mikor a világ befogadott. Tej híján méreggel etettél, és lásd, anyám – múltam még ma is kísér. Miattad maradtam asszonyokon csüng? kolonc, bújtam esténként szajhákhoz, poshadt szívem téged remélt mindannyiban. Vállukon zokogtam el minden gyászomat, [… Tovább]

Vers

Adrenalinéhség

Vénülő Vénusz vagy, ki ölelni akar,   s pörgés közben nézni életfára, már fókuszálni képtelen,   de csak harisnyába burkolt asszonyt látni, ki szűz tüzet takar.