Apró bet?s sorok…
Nem ebben n?ttünk fel, más volt a világunk, abban az “átkosban”, nyugodtabb volt álmunk… Nem volt hajléktalan, nem nyögtük az ÁFÁ-t, nem vettük vállunkra e világnak átkát… Nem szenvedtünk ennyit karunk gúzsba kötve, adósságunk cs?djét nyögve mindörökre… [… Tovább]
Ágy
az időkön át Akasa és Enkil szobrok emlékének, nekük “akiket őrizni kell” Már erdei tisztáson pilled, leroskad a nyár. Gúnyája avarból foltozott. Két szerelmest lát, átszólnak téren és időn. Törökülve részegít, és földi béklyókon simít végig, szobor-szép testiségük érinthetetlenén [… Tovább]
Porlik az értelem
Meghalnak a szavak,most érzik, nem fontosak,zizegve hullanak mellettem,mint száradt, halott levél,kit csizmával taposnak. Porlik az értelem.
Zajongó
Mondd… meddig tart még ez a hangtalan mába zuhanás, s hol ér minket a zajos holnapba ébredés? Zajong bennem valami megfejthetetlen, valami kiírhatatlan fájdalom, szívfalra tapadt, átkozott szorítás… Hiányom vagy a rám nehezedő est feketesége alatt, lombtépő [… Tovább]
Vers
Bodor páragombócok. Galambszürke felhős égre, kétszárnyú ablakot nyitok. Tetten érem, amint harsonákat zúdítnak rám, szakadék-szívű haldoklók. Sorfaluk közt nyíló szerelem. Megszülték fájdalmam, ahol a szépség végtelen.
Magánterület
* Mikor felérkeztem a szanatóriumba még „elfogadható” idő volt. Reménykedtem abban, hogy majd csak eláll az eső és kicsit ki tudok sétálni, és fel tudom „térképezni” magamnak a környéket. Szombaton már nem esett, de még állt a nagy [… Tovább]
Pesti ?sz
Beköszöntött Pest utcáira az ?sz, észrevétlenül jött, oda sem köszönt, és a fák sárguló, furcsán tekerg? levelei hullani kezdtek, mind egy-egy múló gondolat. A téren elárvulva fonnyadó, szárazon zörg? virágok el?tt, rozsdás hinta, mit csak a szél hajt néha, ha [… Tovább]
Egyetlen papírlapon
Az emberek véleménye, tapsa nem igazol semmit. Egyetlen papírlapon elfér minden varázslatom. Magamnak kell megfeleljek. Nem vagyok rosszabb nálatok, nem jönnek értem angyalok. Lobbjaim jobbára üszkök. Szám, ha nyílik, sem perel, az id? pénz, a pénz emberel. [… Tovább]
Betegeddé lettem
Betegeddé lettem, már akkor, mikor a világ befogadott. Tej híján méreggel etettél, és lásd, anyám – múltam még ma is kísér. Miattad maradtam asszonyokon csüng? kolonc, bújtam esténként szajhákhoz, poshadt szívem téged remélt mindannyiban. Vállukon zokogtam el minden gyászomat, [… Tovább]
Adrenalinéhség
Vénülő Vénusz vagy, ki ölelni akar, s pörgés közben nézni életfára, már fókuszálni képtelen, de csak harisnyába burkolt asszonyt látni, ki szűz tüzet takar.