Nap: 2011.09.08.

Nem ebben n?ttünk fel, más volt a világunk, abban az “átkosban”, nyugodtabb volt álmunk…     Nem volt hajléktalan, nem nyögtük az ÁFÁ-t, nem vettük vállunkra e világnak átkát…   Nem szenvedtünk ennyit karunk gúzsba kötve, adósságunk cs?djét nyögve mindörökre…   [… Tovább]

az időkön át Akasa és Enkil szobrok emlékének, nekük “akiket őrizni kell”   Már erdei tisztáson pilled, leroskad a nyár. Gúnyája avarból foltozott. Két szerelmest lát, átszólnak téren és időn. Törökülve részegít, és földi béklyókon simít végig, szobor-szép testiségük érinthetetlenén [… Tovább]

  Meghalnak a szavak,most érzik, nem fontosak,zizegve hullanak mellettem,mint száradt, halott levél,kit csizmával taposnak. Porlik az értelem.  

  Beköszöntött Pest  utcáira az ?sz, észrevétlenül jött, oda sem köszönt, és a fák sárguló,  furcsán tekerg? levelei hullani kezdtek, mind egy-egy múló  gondolat. A téren elárvulva  fonnyadó, szárazon zörg? virágok el?tt, rozsdás hinta, mit csak a szél hajt néha, ha [… Tovább]

Az emberek véleménye, tapsa nem igazol semmit. Egyetlen papírlapon elfér minden varázslatom. Magamnak kell megfeleljek.   Nem vagyok rosszabb nálatok, nem jönnek értem angyalok. Lobbjaim jobbára üszkök.   Szám, ha nyílik, sem perel, az id? pénz, a pénz emberel.   [… Tovább]

  Betegeddé lettem, már akkor, mikor a világ befogadott. Tej híján méreggel etettél, és lásd, anyám – múltam még ma is kísér. Miattad maradtam asszonyokon csüng? kolonc, bújtam esténként szajhákhoz, poshadt szívem téged remélt mindannyiban. Vállukon zokogtam el minden gyászomat, [… Tovább]

Vénülő Vénusz vagy, ki ölelni akar,   s pörgés közben nézni életfára, már fókuszálni képtelen,   de csak harisnyába burkolt asszonyt látni, ki szűz tüzet takar.