Marthi Anna : Ágy

az időkön át Akasa és Enkil szobrok emlékének, nekük “akiket őrizni kell”

 

Már erdei tisztáson pilled,

leroskad a nyár.

Gúnyája avarból

foltozott.

Két szerelmest lát, átszólnak

téren és időn.

Törökülve részegít,

és földi béklyókon

simít végig,

szobor-szép testiségük

érinthetetlenén

vállak csatáznak,

és bimbók rezegnek a szélben.

Hajló virágok fonnak

alakjuk köré

lengő szárnyú idillt.

Egybeszőtt tekintetük

megágyaz mennybéli

csendhullámain,

a nyárból szöknek el

sugár-csókjaik.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak