az időkön át Akasa és Enkil szobrok emlékének, nekük „akiket őrizni kell”
Már erdei tisztáson pilled,
leroskad a nyár.
Gúnyája avarból
foltozott.
Két szerelmest lát, átszólnak
téren és időn.
Törökülve részegít,
és földi béklyókon
simít végig,
szobor-szép testiségük
érinthetetlenén
vállak csatáznak,
és bimbók rezegnek a szélben.
Hajló virágok fonnak
alakjuk köré
lengő szárnyú idillt.
Egybeszőtt tekintetük
megágyaz mennybéli
csendhullámain,
a nyárból szöknek el
sugár-csókjaik.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.08. @ 20:08 :: Marthi Anna