Vers

Confidentia

confidentia, ae f – elbizakodottság, szemtelenség, vakmer?ség, önbizalom, bátorság   Beszélnünk kell-e – tudom is én? Ahhoz szólunk, akit?l akarunk, és én nem akarok t?led semmit. Beszéljünk, mégis; nem t?led, neked szeretnék mondani annyi mindent, talán mert eléd löktek éveim, [… Tovább]

Vers

Úgy szeretnék végre…

Szeretnék ma este nagyon szépet írni, várva míg egy álom újra tanít bízni…   Úgy szeretnék végre már boldognak lenni, melletted aludni, Veled felébredni…   Csendes szuszogással, karjaimban-karod, nem szeretnék mást, csak szeretni, ha hagyod…    

Vers

Éjek vándora

    Körbe zár a homály, kúszó árnyak ölelnek. Magányom többé nem menedék, bezárt ajtóm nem véd,  bennem élsz.  Felsikolt az éjek  vándora, hív  újra , feledni vágyót… Halálra várót! Veszett álmok, gyötr? élet, hová t?ntek a szép remények, láztól reszket? [… Tovább]

Vers

Himfy kortársa

* Zeneajánló: Máté Ottília: Somogy megye kellős közepében http://www.youtube.com/watch?v=eJ5z7WAIR1M     Lelkében dúlt a kettősség,        Apály-dagály hintázott,    S bár társa volt minden bőség,     Mégis másra áhított.  Úri botját lecserélte,              Fényes tollú pennára,          Verseitől azt remélte,                  Felfigyelnek szavára. Elégiák, episztolák, – [… Tovább]

Vers

Utánad

  Vagyok magamnak – börtön. Perceimet ébren töltöm. Tolatnak, tülkölnek buszok, munkába gyalog indulok. Mint nyáron borsószemeket: titkaid- téged fejtelek. Valaki egyedül maradt. (akkor az ívlámpák alatt) Te, én, mi – talán mindketten. Zebra… Kisfiú mellettem. Lép-lép, közben engem figyel, [… Tovább]

Vers

Bársonyban

* Fekete bársonyát teríti már az éj. Frézia illatba mártózott a nesztelen, csupasz szél. Tóparton léptünk nyomát emlékké simította a gondolat, titokká lapult   néhány csillogó homokszem alatt.   Eggyé olvadt ott régen szerelem és bánat. Vágyból éledt, s lett [… Tovább]

Vers

Bugyli

Rugója sem volt – semmije, a fát is alig vágta,, nyele se volt jó semmire, de minden kölök vágyta, ha mutogattad, hogy ki vagy, kis vádlid megfeszítve, előkaptad a bugylidat, hogy erőd kisegítse, rongy vásári portéka volt, nem árulta a [… Tovább]

Vers

Félszeg

  Homályhoz szokott; bambán hunyorog a fényben. Zavara feszélyez: halálosan bosszant a mozdulat, ahogy nehézkesen szeméhez   emeli kezét. Tájékozódni próbál, arcát árnyékba vonva. Beleizzad, mégsem boldogul. Akár, ha világtalan volna.   Kiutat keres tétován, bár nincs esélye rá, hogy [… Tovább]

Vers

Perfor-ált-mansz

a baudelaire-i splín nihilbe jégvirágzik az egész világ esetleges annak akit makkoltat a jólét a baudelaire-i splín nihilbe jégvirágzik verbális orgazmus bátorságával kérkedik a semmi s a kokain de csak a nevét hallotta valami vitamin korszer? táplálékkiegészít? és hat önmaga [… Tovább]