Beszélnünk kell-e – tudom is én?
Ahhoz szólunk, akit?l akarunk,
és én nem akarok t?led semmit.
Beszéljünk, mégis; nem t?led, neked
szeretnék mondani annyi mindent,
talán mert eléd löktek éveim,
s többet jártam már arra, merre
mennél, talán segíthetek. Többet
léptem a múltba – és nem kívánom egy
percemet sem, mi hozzá tapadt.
Tudod, volt egy képem az emberr?l,
s ezért éreztem rosszul magam, ha
durva, hazug változatával találkoztam;
mert nem lehet ilyen az ember,
se ver?ember, se politika.
Másra vagyunk – örvendeni testvért
a másikban; ehhez keresztény hit se kell,
elég egy jó beszélgetés, a megértés tisztelet:
micsoda kísérlet vagy, és vagyok én:
mi emberek. Látom, ahogy tovafut
rajtad az id? – és ki-kiragad
bel?led egy-egy darabot: a lényeget
örökre hagyja. Az a bizalom.
Legutóbbi módosítás: 2011.09.27. @ 22:28 :: Petz György
