Rosmann László : Eszmélés

Haldoklik a szeretet, ide érzem szelét…

 

 

Álmomban kopott, szürke falat láttam,

kopár utcának megd?lve támaszkodott,

el?tte egy rozsdás oszlopon  üres tábla,

rajta lélekfelirat: az Emberség eltávozott.

 

Álmomban emberek seregben vonultak,

jólétben löködös?dtek a közönykapun át,

talpuk alatt kivülrekedt rászorultak,

markolni próbálták a megváltó saruját.

 

Réveteg kábán, eszmélve felriadok,

nyílik az ablak, kinyílik szemem,

és tessék, az utcában fényes kirakatok,

csak elmém, csak hitem játszott velem.

 

De mégsem. A sarokban kolduskabát,

átlépik éget?n megalázó tekintetek,

monoton verkliként zengi könyördalát,

vár, bámulja üres markában a filléreket.

 

“Ne nézz oda”, olvasom a rúzsos szájról,

anya próbálja arrébb vonszolni gyermekét,

szürke varjak sirámot kárognak egy fáról,

látom, ?k sem találják az irgalom erdejét.

 

Apró néne görnyedt háta ívet rajzol,

amint járda szegélyébe botolva elesik,

s a közöny? Bágyadt, üres semmit majszol,

miközben balga, sekély kifogásait keresi.

 

Haldoklik a szeretet, ide érzem szelét,

valami felitta a lelket, kámforrá változott,

ott legbelül kiüresedett létnek adja nevét

az arcavesztett élet, becsukom az ablakot.

 

Úgy álmodnék másikat, lelket simogatót,

hol mindenki egymás tekintetébe réved,

átfestik a mázakopottá vált lélekfeliratot:

Emberek, az Emberség újra hazatévedt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.