Százszorszép
Szavaid lelkemben csobbanó h?vös cseppek, mondatod árad, mint a zuhatag, lehullva tikkadt szívem mohó vággyal felissza, és a szerelem virága százszorszépen nyílik rajta.
mindegy
(közhely-vers) soha mindig többé végképp sose minek folytatni elkezdeni próbáltam de már talán ha újra hiába is kéne reménykedni talán ha mégis tán utoljára ennyi remény nekünk is kijár nem lehet az hogy csak nekünk sosem helyünk van [… Tovább]
Afrika felett alszik az Isten
* Mondd, hányad ég jut ez aszott kis testnek? Míg élt sem volt csontvázán izom. Vizet ha látott, inni nem mert, e ‘részen a sár is ritka, s finom. Ne hagyd éhezni – így a reklám – legyen [… Tovább]
Erdőbe csalt csalóka évszak
forgács ami erdőt formál zord fákat torz elágazással gyökerek sekély karmait a szél s a tél csizmája kitaposta erdőm s erőm fenyője mind halott ahogy a negyven évem felettem átrobog és én visszanézek rühes bozót és kóbor ebek [… Tovább]
Kimerevítve
Egy vándor az utcalámpák előtt… A nyomornegyedre esőszag ült. Bontott, s zsebre tett cudar fellegekből bánatot evett. Lomhán lépkedő őszi szél felől lóden-zöld sün-szőrméjében melegített magánya legbelül. Rámosolygott hűvös járdaszél, s míg cipője orra kavicsot becéz – [… Tovább]
7/8 torony találkozó
Két titkos ügynök fogott közre a minap, amikor kitántorogtam a szegedi Négylépcsősből. Se szó se beszéd, átnyújtottak nekem egy meghívót, amiben az állt, hogy holnap, azaz ma, mivel elmúlt éjfél, vagyis tegnap mert amikor ezt írom akkor már [… Tovább]
A nagy esés
– poligráf * A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt a kisváros bíróságán. A vádlott a közismert és nagyrabecsült szépség, színházuk üdvöskéje, a nagy lehetőségek előtt álló ifjú színésznő, Tamara. Védőügyvédje épp azon igyekezett, hogy meggyőzze a tisztelt esküdteket védence ártatlanságáról. [… Tovább]
Jób lázadása
” Nem voltam gondtalan. nem leltem békére, sem nyugalomra, mégis nyugtalanság jön” (Jób k.3.r.) Vesszen az a nap, melyen megszülettem, s megzendült az ég: Fiú fogantatott! Kínok közt mondtál hálaimát, Anyám, mikor felzokogva gyolcsba raktatok. Mért nem maradtam a [… Tovább]
Sirató
Sokszor tágra nyílt szemmel és tehetetlenül szemléljük a világ folyását… Láttam a hontalant, ki üdvözült arccal a nincsb?l adott, láttam a szenved?t, ki a kínról mindent tudva szívb?l mosolygott. Láttam kicsiny gyermeket a sarokban összekuporodva, – gyilkolt a magánya. Hallottam [… Tovább]
Gondolat, tapintás, szépség
befonom a hajad először három felé választom aztán egymásba rendezem ó ha mindig így hordanád hosszú vastag varkocsban mint lelket
Mozdulj, kicsim!
* Végre elérte a kereszteződést, és letérhetett az autókkal zsúfolt főútról. Már alig látott a szemét csípő sós könnyektől. Behajtott hát a temető parkolójába, s megállt a terebélyes fűzfa alatt. Feltört belőle a zokogás, és míg [… Tovább]
Jajj! Mennyit dolgozom!
Sok minden néz?pont kérdése Jajj! Mennyit dolgozom! Sok évvel ezel?tt a szentannai sátortáborban hallottam ezt a panaszt. Éppen a kráter mélyében fekv? Székelytengert?l gyalogoltunk fel a táborba, hogy kipihenjük a napi úszás fáradalmait, amikor a sátrunk közelében felhangzott ez [… Tovább]
Emelj magadhoz, Uram!
* Uram, neked tudnod kell, hogy a test addig igazán értékes, amíg szeretünk benne lenni. Aztán még jó ideig ragaszkodunk hozzá, bár érkeznek jelzések, hogy megkezdődött a bomlás folyamata és egyes szervek korrekcióra szorulnak. Kúráljuk, javíttatjuk, és félünk [… Tovább]
Snitt
Snitt A köd magába nyelt újra. Kezedet fogva követtelek, és bár tudtam, ki vagy, nem szóltam – valahol mélyen szerettelek. Néztem, ahogy elt?nik lépted – tejfehérbe ér. Olyan nagyok, és az enyémek meg oly picik – talán újra gyermek [… Tovább]
Randevú
Poligráf… “Adott egy nő és egy férfi. A nő megölte a férfi feleségét, s ha már ott járt, elvitte annak a pénztárcáját is. Tudjuk tehát, mi történt. De hogyan?! – és miért? ” * A Charles De Gaulle repülőtér, [… Tovább]