A nagy esés

– poligráf *

 

 

A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt a kisváros bíróságán. A vádlott a közismert és nagyrabecsült szépség, színházuk üdvöskéje, a nagy lehetőségek előtt álló ifjú színésznő, Tamara. Védőügyvédje épp azon igyekezett, hogy meggyőzze a tisztelt esküdteket védence ártatlanságáról.

— … mert mi is történt valójában? Felidézem: A színházban a főpróbára készülődnek. A színdarab tartalma röviden: az unott házasságban élő pár kemény próbatétel előtt áll – vagy véget vet a férj a kiderült szerelmi kapcsolatának, vagy elválnak. A főszereplők a társulat tehetséges, népszerű házaspárja: Vaszil a férfi, s felesége, Tánya a női. A szerető szerepét kettőjük jó barátja játssza, Tamara. A történet szerint megfojtja a feleséget féltékenységében, majd a mélybe löki. A társulat jó kedélyű, összeszokott csapat. A jelenet a színpad magasában zajlik, veszélyes mutatvány, de sokat gyakorolták már s a leesést is biztonságossá szervezték előzőleg a technikusok. E napon is minden a legnagyobb rendben megy, ám a leesést követően Tánya szokatlan hangon nyög egyet, aztán mozdulatlan marad, holott a díszlet takarásában távoznia kellene. Félbeszakítják az előadást és odarohannak hozzá. Nincs eszméleténél, élesztgetik, mentőt hívnak. A kiérkezők sajnos csak a halál beálltát tudják megállapítani. Baleset történt, semmi kétség. Védencem ártatlan, bár gondatlanságból elkövetett emberölés a vád…

  A hatósági emberek hivatali kötelességből beszéltek a társulat tagjaival, egyesével. Tamara már az öltözőben gyanúsan viselkedett, kezei reszketését sem tudta leplezni, kisírt szemei pedig minduntalan a sminkes asztalon heverő drága, bőr pénztárcára tévedtek, melyet az imént húzott ki a zsebéből. Kérdés nélkül is megindult belőle a szóáradat:

— Tánya a legjobb barátnőm és mentorom lett a társulatnál. Sokat segített nekem a beilleszkedésben, a helyzetgyakorlatokban, szakmai tanácsaival. Sokáig nem tudtam róla, hogy Vaszil, a férje és ő kínosan ügyeltek arra, hogy ne keveredjen össze a magánéletük a színházzal, a régi pályatársak pedig semmit sem szóltak az újonnan érkezőknek. A szerelem sem lángolt köztük, inkább afféle érdekházasság volt ez, mint utóbb kiderült. Tánya sokszor panaszkodott nekem a büfében, míg sütiztünk, hogy nagy baj van a házaséletükkel, mert nem kívánja már a férjét… Bizalmi kapcsolatba kerültünk, a jelenet előtt is be akartunk ülni még egy kávéra, de elbeszélgettük az időt az öltözőmben s aztán rohantunk a színpadra; akkor felejtette itt a pénztárcáját, én pedig felkaptam, zsebrevágtam és utána vittem, de átadni már nem maradt időm. Ó, hogyan eshetett olyan szerencsétlenül szegénykém? – könnyei megeredtek és sírt vigasztalhatatlanul…

Vaszil meghallgatásakor terelődött rá a gyanú.

A férj már régóta rossz szemmel nézte a két nő barátságát, Tamarában látva az okot felesége elhidegülése miatt. Ez az eset jó alkalomnak ígérkezett számára, hogy baleset helyett a nyomozók figyelmét gyilkosság tényére irányítsa. Történetét így fogalmazta meg nekik:

— Tamara sokat járt nálunk, a lakásunkon. Eljátszotta a barátnő szerepét, behízelegte magát a feleségemnél, aki elhitte neki, hogy a szakmai tudását csodálja, eközben elterelte szegénykém figyelmét arról, hogy tulajdonképpen miattam járt hozzánk, velem szeretett volna kapcsolatot létesíteni, de én monogám férfi vagyok, a feleségemen kívül más nőt észre sem vettem, soha sem csaltam meg és ezt elvártam tőle is! Szerintem Tamara kihasználta a színpadi helyzetet és úgy lökte le Tányát, hogy ő ne a begyakorolt módon essen le. Így szabadulhatott meg tőle, hogy aztán engem megkörnyékezzen, a vigasztalás jó ürügy lett volna… Őrülten féltékeny volt a feleségemre és őrülten üldözött a szerelmével!

— Tisztelt bíróság — folytatta a védőügyvéd —, bár gondatlanságból elkövetett emberölés a vád s bizonyíték hiányában gyilkosságról nem beszélhetünk, mégis súlyosbítja a helyzetet a férj vallomása, mely egyértelműen Tamara ellen szól és ez egy indítóok lehet az esetleges szándékos emberölés vádjára. Azonban megdönthetetlen bizonyítékkal tudunk szolgálni! Védencem, Tamara meghökkentő, őszinte vallomása következik:

— Tisztelt bíróság, tisztelt esküdtszék! Ártatlanságomat nem lesz nehéz bizonyítani. Tánya nemcsak a barátnőm volt, attól sokkal több, de ne menjünk a dolgok elébe! Ahogyan Vaszil állította, az valóban igaz, sokat jártam náluk, de nem miatta, ezt tévesen gondolja, elvette józan ítélőképességét női rajongóinak hada! El sem tudja képzelni hiú férfiként azt, hogy a feleségének is lehettek női rajongói… Míg egy szép napon előbb ért haza, mint ahogyan Tányának ígérte s bennünket együtt talált… Tányával mi szerettük egymást! Soha nem lettem volna képes ártani neki! Akkor Vaszil feldühödött és magából kikelve ordibált, hogy nem elég, hogy Tánya megcsalta, de egy nővel?! Azt üvöltötte, megöli, mert szégyent hozott rá! Hiába kérleltük, hogy maradjon ez titokban, hiszen Tánya nem tehet róla, hogy biszexuális. Azon a végzetes próbán már az öltözőben panaszkodott nekem, hogy szédül és zúg a feje… Láttam Vaszil arcán egy gúnyos grimaszt, amikor a lelökés következett, ő taszított egyet a feleségén, ezért nem úgy esett le, ahogyan begyakorolta. Persze, ott csak ketten voltunk, ezt bebizonyítani sajnos nem tudom. Csak annyit mondhatok, Tányával viszonyunk volt, és Vaszil rettenetes féltékenységében és megalázottságában követte el tettét.

A tárgyalóterem felmorajlott, ki-ki felháborodásának, ki-ki sajnálatának adott hangot.

— Hazudsz, cafka! Bosszút akarsz állni rajtam, amiért nem kellettél nekem! Láttalak, amikor te jöttél ki az ő öltözőjéből aznap! — a férj nem tudott uralkodni indulatain, kivörösödött arccal kelt ki magából.

A bíró a tárgyalást elnapolta s kérte a poligráfos vizsgálatot Tamara és Vaszil számára.

Szerző Rózsa Ibolya 113 írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/

23 Komment

  1. #16
    Kedves Avi, úgy tűnik, “elbeszéltünk” egymás mellett a hsz-ekben, de az is lehet, sőt! hogy én fogalmaztam érthetetlenül! Tehát: nálad anyós a gyilkos s én meg azt gondoltam, hogy te azt hitted, hogy nálam meg a fickó. De mindegy mán, nem bonyolódok a magam szavaiba bele, mert máris összevissza lettem itten…
    Köszi mindenesetre és főleg, hogy pláne! Puszi. 😀

  2. Ibike!
    rülök, hogy “inspirált” az irásom. De valamit elértettél. Nem a férj volt a gyilkos és nálam abszólut mindegy a neme. A tette a lényeg. A kedves Anyós/porhanyós? még nem hiszem, hogy pohanyós/követte el az egészet egy régi, számára megbocsájthatatlan esemény miatt. A kicsiny fiacskája nem követte az előrírásait és bosszút esküdött a női ellen. Ugy tervezte, hogy őt ülteti a vádlottak padjára de túlbonyolította a dolgokat. Az egy más kérdés már, hogy a gyermek aztán valaha is rájött e a szives közreműködésre.
    Nálad adott minden de valóban a Tamara vallomása tele van hablattyal. Nehezen híhető, hogy egy szinpadi előadás során minden segítség nélkül sikerüljön egy ilyen gyilkosság. Alább meg is irtam, hogy ilyenkor a fél világ ott toporog a szinfalak mögött, ne hogy baj történjen/dolgoztam éppen elég ilyen filmben ahol dublör végezte el a feladatot de ezerszeres biztosítás mellett. Szóval itt valaki összejátszott a gyilkossal a technikai személyzet köréből. Nem fogom “kibogozni” most a szálakat majd egyszer kézbe veszem az ügyet és akkor. 🙂

  3. #9
    Kedves Avi, ezt a történetet igazából neked köszönhetem… Amikor ugyanis elolvastam a te írásodat ebben a témában, ijedten vettem észre, hogy sok közös vonása van a történeteinknek, habár nem beszéltünk össze. Kaptam-fogtam magam és egy másikat kreáltam, hogy ne legyen unalmas “másolat” az olvasóknak.
    Nekem úgy tűnik, számodra szimpatikusabb a férfi gyilkos – holott a kiírás szerint a nőnek kellene lennie… Nos, ezért ruháztam fel Tamarát a hazudozó szerepével, lehet, hogy az összes dolog csak kitaláció, amit összehablatyol. Ki tudja, majd eldönti a poligráf.
    Köszönöm, hogy betekintettél ide! 😀

  4. Vaszil is inkább artistának mehetett volna. Akkor nem születik meg ez a történet. De remek jó és fordulatos is. Olyan igazi Colombós. De erre még Colombó is nehezen találna megoldást. Már mint a bizonyításra hogy egyértelmüen Vaszil a gyilkos, és nem e összedumált a technikai személyzettel Anélkül ez nem ment volna ilyen simán. Egy ilyen jelenetnél a technikustól a tüzoltóig mindenki készenlétben áll ha netán valami hiba csuszna be a “salto mortaléba”.

Hagyj üzenetet