Nyöször
Poligráf Leült a kémlelő csend, nem pihent, fülelt, hiszen a másik gyönge talajra lelt, majd tábort bontott… ám maradt az egy , a harmadik(!) a megalázott nőstény. (elment hímje rég, tovaballagott) de ő maradt, amíg hideg verítékbe márt’ [… Tovább]
Tavaszi akt alföldi tájban
ha indulok már árnyékomra lépek felh?kre fest a fák ecsetje lágy jegenyék halványzöldje elpirul rajta a sok barka szétszóródik fénye dalos alkonyatba tágul a kapuja az ég alja nyitva hacsak a szél meg nem jön vonyítva s kutyái tépik ruhámat [… Tovább]
Nagy könyv előttem, s amint belelapozok, végre kicsi lehetek, hagyjatok mamutok. Egy óriás kezébe vett, kicsit el is ringatott. Nyomába zuhantam, kék sebet nyalogatok. Egyszer majd apróka tenyeremmel őt édesgetem. Nagyok közt egyedül benne altatnálak félelem. [… Tovább]
Nyárutó
A hétköznapok lámpáit oltogattad, új utcákat mutattál a régik helyett. Tudom, hogy mindent látsz – pedig messze vagy. Nyárutó ez, lustán repülnek a legyek. Ez a lassúság nem kínoz, még mosolygok, a nyár melege mögöttem -és a világ. [… Tovább]
Ifjúságom
Ifjúságom úgy elpazaroltam,tombolt, mint túláradt patak,most állóvízként élek, és várom,hogy elt?njek a szomjas föld alatt.
Álmok idején
…a pillanat hamuvá ég… Mit adhatnék néked… Ezernyi kincset, őszi nap fáradt ragyogását, aranyszínű lombokat, fecskék búcsúzó csivitelését. Fáradt röptét, elmúlását a nyárnak, édes szőlőszemeket, annak mély-bordó bársonyát pohárban nyújtom át. Mennyi semmiség… Majd télen, lobbanó láng-varázson át, [… Tovább]
Egy megsárgult kép
(Adrienn unokámnak) Egy megsárgult kép… hogyan fessem meg égi szépségét a kis cserfesnek, kopott cellulóz tündér-varázsát, – ha festeni se tudok – hogy lássák szeplőcskéit a pisze orr körül és hajtincseit, ahogy göndörül kékes-szürkén fenn szeme csillagát, mely [… Tovább]
Nyolcvan éves lenne…
“A művész kínok között ismeri fel a művészet nagyságát. Amikor aztán felismerte, akkor már nem nyúlhat hozzá tisztátalan kézzel…” Idézte Latinovits mesterei és tanítói közül a legfontosabbat: Sztanyiszlavszkijt Még negyvenöt éves sem volt, mikor elszerződött egy visszautasíthatatlan szerepre. [… Tovább]
Vonzerő
* Kép: Jánosy Éva Zeneajánló: Jakatta – One Fine Day http://www.youtube.com/watch?v=IgUFvZ1LHWw Mikor falatnyi szoknyád horizontján, felbukkan egy izgató domborulat, tudom, hogy a teremtés minden pontján, az iránytű kilengve terád mutat. Zsong feletted a tölgyfa lombozata, vibrálva [… Tovább]
Kifordult
Nem láttam a foltokon túlra, pupillámon nem könny ült: hályog. Kifordult sarkából a világ. Tágulnak a hézagok – válok. Lobbjaim jobbára csak üszkök, kis dolgokon késhegyre megyek. Átbújok a t?k fokán: sörre költöm a melegétel-jegyet. Múlást [… Tovább]
Szín – tézis
* Eső után kirohantam, Szivárványba kapaszkodtam, Markoltam, hogy hazavigyem, Ezer színe enyém legyen. Véletlenül eldöntöttem, Elrepedt a teste csöndben, Kifolyt minden szín belőle, Fel a mennybe, le a földre. Zöld lett az ég, kék a mező, [… Tovább]