Gyarmati Gábor Szerző
Vezetéknév
Gyarmati
Keresztnév
Gábor
Ország
Hungary
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
7 hónap ezelőtt Nincs komment még

A valóság kényelmesen felzabál,
szivárog az elmém, ködfoltot képez,
valami botot fabrikál a halál,
ismerem, félmunkát sohasem végez!

Vészjósló lények integetnek felém,
sziluettjük sejtelmes homályba vész,
mostanában az abszurditás erény,
hallom, amint szót kér Arisztotelész.

Álnok eskük ütlegelik a létet,
háborodott nevetés rá a válasz,
elcserélem a vágyott üdvösséget,
s csak reménykedni tudok, megbocsátasz.

Haját tépve toporzékol egy asszony,
s mintha verejtékben lebegne a Hold,
egymást gyűlöli a hajnal s az alkony,
megcsonkított farkas vonyít valahol.

Cafatokban foszlik rólam a semmi,
magammal is békétlen harcban állok,
az órát készülök visszatekerni,
talán a régmúltból hazatalálok.

10 hónap ezelőtt Nincs komment még

Engem éljen túl az összes kőhalom,
és kinek neve jól csengő Faludy,
otthonos vagyok magányos kőpadon,
nem kell úrilak sem fénylő Audi.

Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
őseink felé mutató piramis,
nem leszek én az Isten páciense,
csodálatos jelre váró szinapszis.

Engem éljen túl az összes kőhalom,
szálljon messzire a pitypang bóbita,
tévúton jártam, mikor bíztam vakon,
álmokat kergető kozmopolita.

Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
közvetíthet tőlem bármelyik médium,
míg sorba álltam, mint igaz kliense,
kiesett kezemből az evangélium.

Engem éljen túl az összes kőhalom,
formázza meg mivé válik a remény,
miképpen fogy el a százholdas pagony,
különbözik-e a bűntől az erény.

Engem ne éljen túl egy kőhalom se,
nyelje el atomjait a vízözön,
nem leszek én az Isten asszisztense,
elvétve szót értettünk: ezt köszönöm!

Engem éljen túl az összes kőhalom,
titkolva van, mi a mögöttes szándék,
a létezés értelmére szomjazom,
biz ez lenne fölöttébb szép ajándék.

1 év ezelőtt 1 komment

Mosolyába belebújt a félelem,
mint erdők fái közé a síri csend,
arca halovány, ajaka vértelen,
egyensúlyából az idő kibillent.

Összezsugorodik a hatalmas tér,
kelepcében vergődik az oxigén,
intermezzo vagyok, fáradt gavallér,
árnyak suhantak át kéklő íriszén.

Az összes szó leszegett fejjel hallgat,
csak a csélcsap füzike replikázik,
alatta csámcsogva röfög a vadkan,
borzongnak a fűszálak mindegy szálig.

Tétovázva engedi el a múltját,
lassacskán a horizont felé indul,
ölelésem kíséri végig útján,
mire odaér az ég is kitisztul.

2 év ezelőtt 4hozzászólás

Harcos szél támad rám hazafelé,
tiszta esőkezdemény permetez,
lépteimmel társalgok, majd lehull elém
a tegnap, s mint régi ismerőst, letegez.

Élem, ahogy élni illik az életet,
furcsa varázslatnak hiszem, ha hiszem,
senki nem magyarázta el a lényeget,
szótlanul a hátamra tették, azóta viszem.

Morfondírozok, ki hozta létre az agyam?
Hol a bátor, ki belém költöztette az időt?
Esküszöm, mindig hitték minden szavam,
pedig nem tudtam ki vagyok én, és kik ők?

Az oxigén – isteni atom – az se az enyém,
kölcsönbe kapom, nem úgy, mint a végzetet,
kié volt az ötlet, kell a mindenható remény,
engem senki, de senki meg nem kérdezett!

Úgy tesznek a létezők, mintha értenék,
talpuk alatt a föld, a csillagok odafent,
a rejtett tér, néhány vicces szellemé,
és akkor így minden jó, minden szent.

2 év ezelőtt 2hozzászólás

Látom, ahogy a fény szabadon suhan,
valami rejtélyes kíséri utam,
nem értem a varázst, mi miért mozdul,
rejtély, ha a kéz a kézért bolondul.

Hallom, ahogy a fény hirtelen megáll,
az idő fél, nélküle csak vegetál,
nem értem, mire való az őrzött tűz,
némán nézi arcom néhány Vesta-szűz.

Érzem, amint a fény lágyan rám lehel,
a semmiből hullik alá a lepel,
nem értem, mi célból lobog a világ,
ki írta rá a sok hieroglifát?

3 év ezelőtt 4hozzászólás

Igen hölgyem, kerül kezembe napilap,
olvastam, óg-móg a krumpli miatt a nép,
hömpölyög az utcákon a szürke iszap,
a cár egyet előre, kettőt hátralép.

Higgye el, engem is zavar a dolog,
bár, jelzem rám nyugtatólag hat a lila,
engedékeny a lelkem, sosem konok,
kérem, ne hajtogassa folyton: nyámnyila!

Hát mi lennék én, valami akkád harcos?
Tévedhetetlenül tudjam, mi a jó?
Tisztelettel, itt lakom, egyszoba-hallos,
ugye érti, nem éppen hadihajó!

Nos, valahogy ekként élnék, bocsánat,
ha többre számított volna kedvesem,
de miért én üssem meg a bokámat?
Amúgy, mit szólna, van két színházjegyem…

10 év ezelőtt 6hozzászólás

* Zeneajánló: Money — L. Minelli

 http://www.youtube.com/watch?v=rkRIbUT6u7Q

 

 

Mint megszállott hajszoltam a javakat,                              

hittem édesen mérgező szavakat,                                     

idéztem sikító szemű szellemet,                                          

eladtam értük védtelen lelkemet.

 

Most koldus kezem suttog ezer imát,        

dugába dőlt minden, nincs több küzdelem, 

lettél kutyabőrbe bújt vándordiák,                                   

s jó kopóként nyomomban jársz szüntelen.                      

 

Eljött az idő a jussodat kéred, 

lobogtatsz apróbetűs egyezséget,  

oda a hajlék, a bútor, a posztó,               

 

nem lesz éljenzés, vastaps, díjkiosztó,

s mire billogot sütne rám a végzet,                                       

már új kelepcét állít fel Mefisztó!

 

10 év ezelőtt 12hozzászólás

* Zeneajánló: Ave Maria – Sarah Brightman

http://www.youtube.com/watch?v=5FKos-EUoQI#t=21

 

Nyárnak vad szele dorgálja arcomat,                     

szemem elé kócosodik hajtincsem,

életem vessző nélküli karcolat,                          

tegnap még sóhajtott, holnapra nincsen. 

 

Füllenthetnék neked rózsa illatot,

szelíden suttogó simlis sihedert,                        

görbe úton járó hűtlen csillagot,                        

ki engem rózsaszínű bilincsbe vert.                    

 

Fabulázhatnék intő történetet,

vígan síró elavult költészetet,                                   

s mondhatnám, az emlékeket hajszolom, 

 

de tudd, rád gondolok, ha könnyem fakad,

ha hallani vélem gyógyító szavad,                                

s ha fény, földöntúlit játszik arcodon.                               

10 év ezelőtt 14hozzászólás

* Táncajánló: Adiagio act

http://www.youtube.com/watch?v=HHjF9i2mje8&feature=related

 

 

Tépi, nyúzza lelkemet a csalfa vágy,                          

éget a múlt, mint a perzselő fagyok,                         

ma mégis minden olyan sima és lágy,

ma a mirtuszok is oly hallgatagok.                            

 

Mi egyben volt, lásd szédítő hasadék,                   

szúró fájdalmat kelt a mély lélegzet,

arcod, mint porlepte fájó hagyaték,                           

két dimenzióba haló rézmetszet.                                

 

Jöttem, az út sivár volt, s van rá okom,

hogy itt álljak keserű színek között,                               

ahonnan az idő rég elköltözött.                                      

 

Csukd be a kaput, a reteszt rátolom.                            

Kezemre zöld fénycsóvát lehel az est –                         

Kettőezer-tizenkettő, Budapest.

10 év ezelőtt 10hozzászólás

* Zeneajánló: Bach: H-moll szvit

 

http://www.youtube.com/watch?v=gmSDiuh54e4

 

Lángra lobbant a friss tavaszi eső,                                  

h-moll szvitet komponál a szivárvány,                        

bennem égő végtelen ősi erőt,                                    

ajkával oltogatja egy cigánylány.                             

 

Kicsiny melle fehér blúzára vacog,

rövidre tépett haja épp leér fülig, 

büszke bimbói, mint éretlen magok,                                 

isszák a szerelmet utolsó cseppjükig.  

 

Sorsában él gyermeki akarata,

átragyog örömkönnyei fátyolán,

eltitkolt vágyainak minden szava.  

 

Nem tépi lelkét a haszon érdeke,

lepkesúlyú pőre léptei nyomán,                                           

szabadon száll az énekek éneke. 

Gyarmati Gábor Szerző még nem rendelkezik barátokkal.