Tizenkét hullámhegy együtt spekulál,
munkájukért a fizetség, mit sem ér,
úgy vélik, számukra ennél több dukál,
ellenük fordult az idő és a tér.
Mert minél hatalmasabbra építik
magukat, annál mélyebbre süllyednek,
az óceán egyre jobban megnyílik,
szavát fogadva az ősi kényszernek.
Égi magasságokig törne a vágy,
ezért tizenkét hullámhegy összefog,
esküt tesznek, félre dobják a szabályt,
haljon meg, kit szeretnek az angyalok.
Ne vágja lelküket ketté a kétség,
ha majd örökre csak hullámhegy marad,
s nem rántja vissza őket a vad mélység,
az ego győzedelmes mámort arat.
Tizenkét hullámhegy a mennyekbe ér,
ám az ár, szemükben még ott háborog,
elsuhan mellettük egy csillagszekér,
s létük, mint cseppnyi ködfolt elpárolog.
