Thököly Vajk : Szín – tézis

*

 

 

Eső után kirohantam,

Szivárványba kapaszkodtam,

Markoltam, hogy hazavigyem,

Ezer színe enyém legyen.

 

Véletlenül eldöntöttem,

Elrepedt a teste csöndben,

Kifolyt minden szín belőle,

Fel a mennybe, le a földre.

 

Zöld lett az ég, kék a mező,

Narancs foltos a hegytető,

Fehér minden napraforgó,

Szürke a sok szamárkóró.

 

Juj de nagyon megijedtem, (!)

Színes lett az egész testem,

Fülem piros, orrom lila,

Szemem alatt sárga csipa.

 

Futottam én, ahogy bírtam,

Nevettek is sokan rajtam,

Szégyenemben színvak lettem,

Reggel hála, felébredtem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk