vegyes

Jégkirályn?

Fagyott hang, csak egy szó. Múló csend, kósza hó.   Hallod még, érzed tán. Énekem, a vágy taván.   Megigéz, tört gyönyör. Mi szívemen, tündököl.   Téli táj, vértem a hó. Csak te hiszed, feloldható.   Gyere hát,  csókom tied. [… Tovább]

Vers

…és

…és felkel majd a nap míg vigyázom álmod visszasimogat ruhátlanságod rejtett zeg-zuga térdre hullt árnyak foszló szövetei közt hol a búvó vágynak csillapodó csendje testemre hálót vet   …és testünkké válik félt őriz bennünket önmagunktól újra míg elringat karom   [… Tovább]

Egyéb

“Zeng a picinke…”

  Dalnokjátékunk következő muzsikája:   Mozart: Lacrimosa      A pályamunkák alcíme legyen „Zengő”, így majd magabiztosan felismerjük majd őket.   Erre a játékra szeptember 7-ig várjuk az írásokat.  Ekkor csokorba szedjük a beérkezett verseket, és együtt megnézzük, mit műveltünk. [… Tovább]

Vers

Szétmorzsolt

hamis álmot morzsolok nehéz a táskám a lábam bárhova elér visszatér? rémálmok nincs víz se kenyér   üldöznek sötét erd?kön át messze a haza szétmorzsolt falakon túl nincs család vakon keresem az irgalmat minden oly szétzilált    

Vers

Várakozásban

…légy ma közöttünk, ünnepi díszben…   Hallom a csend puha, tétova léptei halk neszezését, pókok megsz?tt hálójában légy zizegését; kis szoba ablaka fényibe ülvén olvas a párom, gondolatomban lányom a kincsem, most haza várom.   Otthona itt van, bárhova ment [… Tovább]

Vers

Halkan is igent mondhatsz

                                                    Nyelvemen szólsz, ellenem fordítva szavaim.                                                   Ha visszatámadnék, saját állásaimat                                                   bombáznám; így persze csak definiálatlan                                                   gesztusok maradnak suta védekezésül.                                                   Identitásom skalpja régóta ott fityeg                                                   öveden: eltűrhetetlen hatalmi jelvény.               [… Tovább]

Vers

Este-otthon

  Asztal  – egymagában. Páros tányéralátétek. Az egyik oldal mindig üresen marad. Az olaj serceg, a serpeny? oldalára ráég magányom.   Az én vacsorám nem díszes. Tányérra szedett halmok. Egyszer? vagyok, mint a villára t?zött hús. Rágódom – húson, id?n, [… Tovább]

Vers

Bársony hátú természet

a magadra maradásszentélyébe vágyszisten arcú táj integeta lombhullató fákvarázslata a szél lihegve szalad borzolt mellkasán a füvek selyme  egy toppanás s szemem érinthetetlen csendre zár nyílik egy muzikálisabb világ