Bacskai Nóra : Jégkirályn?

Fagyott hang,

csak egy szó.

Múló csend,

kósza hó.

 

Hallod még,

érzed tán.

Énekem,

a vágy taván.

 

Megigéz,

tört gyönyör.

Mi szívemen,

tündököl.

 

Téli táj,

vértem a hó.

Csak te hiszed,

feloldható.

 

Gyere hát, 

csókom tied.

Jeges kés,

metszi szíved.

 

Tavasz jön, 

olvad már.

Én vagyok,

ki jégbe zár.

 

Hulló könny,

megpihen.

Virágként, 

a köveken. 

 

Ha már ilyen „ritmusos t?verset” hoztál, akkor érdemes lenne megtartani végig ezt a ritmust, mert menetközben többször is éreztem, – 4. és 5. versszak – hogy megcsúszol, kifutsz az „id?b?l”, és ez által megtörik a vers íve. Olvasd fel hangosan magadnak, érezni fogod, hogy hol van felesleges nével?, hol van felesleges szó, vagy éppen hol kellene kicserélned a szavakat, mert nemcsak a küls?ség fontos egy versnél, és nemcsak a mondanivaló, hanem az „írott és természetesen az íratlan szabályok” betartása is.

Visszavárom javítás után.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.06. @ 18:57 :: Bacskai Nóra
Szerző Bacskai Nóra 12 Írás
Mit írhatnék magamról. ÃÂtlagosnak nem mondható (mert átlagos e az, aki verseket írogat manapság? XD) 20 év körüli gyógyszerészhallgató vagyok Debrecenben. ÃÂrni soha sem tanultam, és nem is szeretnék. Magamat nem tartom nagy költőnek, csak valaki olyannak aki az érzéseit hagyja a papíron megszólalni. Régebben verseket mostanában főleg dalszövegeket írok alakuló zenekarunk számára. Hát kb ennyit rólam...