Esőben
Az eső csendben szemerkél, vízpermet hull kibomló hajamra, tócsába gyűlik a rosszkedv, majd felszáradva végleg elillan. A villamos mintha a semmibe futna a messzi távolban, ázott verebek gubbasztanak csupasz ágakon, néha felborzolják tollaikat. Én is behúzom nyakam, cseppek csordulnak le [… Tovább]
Rózsa tanár úr és a háború
Rajz: Kass János * Az osztályban még tartott a hétvége, pedig percekkel korábban becsengettek. Mindenki áldotta az órarend összeállítóit, akik hétfőn, az első órára magyart terveztek. Ilyenkor lehetett pótolni az elmaradt matekleckét, és a könyvvitel [… Tovább]
Keringek
H?vös tengelyek mentén keringek, ujjaim hidegek, mint a rácsok. Kezdem szokni a kozmoszi csendet, – óriás szobát – mibe bezártok. Éjszaka minden csoda egyszeri, egyet, hogy lássak, nagyot futottam. Nem sikerült csillagot találni, csak fémszál izzót – üvegburokban. [… Tovább]
Intelem helyett
Lábtól fejig
Tűsarkúdban csónakáztam. Egyszer babástól betettem a kádba. Megvertél, később a kutyát, mert széttépte a szoknyád. Én teregettem. Két fa közé még apa feszítette ki a zsinórt. Elbír-e, kérdezte, és hintázhattam rajta. A melltartód kitömtem, felpróbáltam a ruhád. Nem tudtam [… Tovább]
Pótvizsga nélkül
(osztálytalálkozóra) mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve, az ábécét skandáltuk közösen. kis tornacip?nk orra gyorsan elkopott, most gyógycip?nk nyelve lóg. és újra tanuljuk az arcokat, szemöldök között az A mélyül, orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk, bár tudjuk, az id? [… Tovább]
Hozzád kopni
Nem engedhetem, hogy hozzám kopjál – elmegyek. Nem nézhetem, hogyan kopsz el, ha nem vagyok. Lángszóból kerítést ácsolok – jó anya leszel. A rosszat csak hessegettem, mint füstkarikákat. Belső rendjeim lépcsőjét felmosom, míg cserepes virágot ültetek mellé, rozsdás keretekből [… Tovább]
Szegénység egy gazdag országban
Alapvetés Mint, ahogy egyetlen társadalmi jelenséget sem érdemes pusztán profán, anyagias szempontok alapján vizsgálni, mert ez csak féligazságokhoz vezet, a szegénység kérdéskörének tárgyalása szintén nem választható le egy-egy ország, nemzet saját szellemkincséhez való viszonyának vizsgálatáról. Minden ország [… Tovább]
Kenyértörés
Fotó: Fotóház -Tatuska A legkülönösebb bennünk – emberekben – az alkalmazkodás képessége. Ha kiemelt érdemeinkről beszélnek, az emberek szavaival büszkén megveregetjük vállunkat, elismerő pillantásaik segítségével pedig lelkünk mélyéből hintünk békét a világra. Közben azt gondoljuk: Kimagaslóan teljesítettünk, [… Tovább]
A piramis legalján
* — Hé, te gyerek! Állj csak meg! A kissrác igyekezett meglépni, de már fogta valaki a hátsó kerekét. Egyébként sem lehetett volna ott gyorsabban tekerni, a síneken ment át, és ehhez le kellett lassítani. Hátra nézett — persze, [… Tovább]
Elhunyt Makovecz Imre építész
“Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre, 2002) Életének 76. évében 2011. szepember 27-én kedden elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett [… Tovább]
A vattacukros masina
Csak úgy gyűlt a zsebébe a negyeddolláros, amibe a fehér finomság került. Akkorra már a háborút követő vöröst követő fehérterror emléke is kifakult, amikor Szalajtó Rózsa hadiözvegy beíratni vitte Janikát. Az iskolában hamar végeztek a formaságokkal. Igaz, mindenki [… Tovább]
rend
hinném győz az ész utamra lódít a rendbe – jó anya erős kézzel mos gyermekfejet * kivet a rend vérbő éjek utáni lucskos ébredéssel – maradj még kicsit talán nem öllek meg [… Tovább]
merengek kelet felé
álomarcod halványulszívem tán megunta a „messzeséget”te meg nézel válaszuls bár érzed veszteségemcsak egy szmájlit küldesz bontok egy vöröset– merengek kelet felé
Merengek kelet felé
álomarcod halványulszívem tán megunta a „messzeséget”te meg nézel válaszuls bár érzed veszteségemcsak egy szmájlit küldesz bontok egy vöröset– merengek kelet felé
Sörfesztivál
Végre, minden nehézség áthidalása után, sikerült összehozni mindnyájunk örömére – a sokaknak még emlékezetes, hatvanas évek táncdalfesztiváljainak mintájára -, az évszázad műsorát. Igyekeztek csak minimálisan változtatva, szinte egy az egyben a kor hangulatát áthozni. Itt is a szerzők, [… Tovább]
Az én Apám
Kép: Sárkány Sándor: Fények és Árnyak Zene ajánló: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw …ha rossz motorját bütykölte ott hátul,a szerszámosnál, az udvar végiben,gyufát gyújtott kezében az este,míg a benzing?zb?l szívott rendesen.Nem szégyellte, hogy olcsó az inge,s a tenyere id?vel megkérgesedett,az elméjét is csak [… Tovább]
Hajnali éberség
Macskajárás a szomszéd szuzukiján,sportf?re térített húsz négyzetméter-megkérdezhetnéd magad, mikor s mi fánterem, amit még te sem érhettél el, ha nem kéne most is sietned, elvég-re zárás és a nyitó cigi közöttlenne egy lélegzetvételnyi jelenlét,a kés?bbiekben már-már ösztönös szünet. [… Tovább]
Kalligráf-álmok
Furigana “Aranyalma ághegyen”. Belép a szél, kereveten papír füle lassan mozdul, lopva rátekint a nap. Te zöld gyepen pihensz. Mint kő, hasad várakozón – hajnalpírból kikelő nap. Feslő árnyunk szétterül. Cirmos ébred. Firkahad mosolyod [… Tovább]
Porszemként…
Összekuszált szálain indulsz, felfejted titkait a létnek. A nem-léthez vissza is így jutsz, mikor az utak véget-érnek. Felépíted, mit szellem adhat örökül – és a test bevégez – feletted álló hatalmaknak, és mégis minden semmivé lesz. A sír [… Tovább]
Relatív
Ki vágy-pillangót preparál, hozzám egy iszonyú t?t kér… Mellettem- a holtteremben- véreset köhög egy tündér. Fáj, mi fáj… Fémeset köpök. Közöttünk óriás, h?lt tér. A vashideg m?holdaknál, csillagnál távolabb t?ntél. Ki szeret, nagyon szeressen, ki temet, mélyebbre [… Tovább]
Eszmélés
Haldoklik a szeretet, ide érzem szelét… Álmomban kopott, szürke falat láttam, kopár utcának megd?lve támaszkodott, el?tte egy rozsdás oszlopon üres tábla, rajta lélekfelirat: az Emberség eltávozott. Álmomban emberek seregben vonultak, jólétben löködös?dtek a közönykapun át, talpuk alatt [… Tovább]