Vers

Esőben

  Az eső csendben  szemerkél, vízpermet hull kibomló hajamra, tócsába gyűlik a rosszkedv, majd felszáradva  végleg elillan. A villamos mintha a semmibe futna  a messzi távolban, ázott verebek gubbasztanak  csupasz ágakon, néha felborzolják tollaikat. Én is behúzom nyakam, cseppek csordulnak le   [… Tovább]

Novella

Rózsa tanár úr és a háború

Rajz: Kass János *           Az osztályban még tartott a hétvége, pedig percekkel korábban becsengettek. Mindenki áldotta az órarend összeállítóit, akik hétfőn, az első órára magyart terveztek. Ilyenkor lehetett pótolni az elmaradt matekleckét, és a könyvvitel [… Tovább]

Vers

Keringek

  H?vös tengelyek mentén keringek, ujjaim hidegek, mint a rácsok. Kezdem szokni a kozmoszi csendet, – óriás szobát – mibe bezártok.   Éjszaka minden csoda egyszeri, egyet, hogy  lássak, nagyot futottam. Nem sikerült csillagot találni, csak fémszál izzót – üvegburokban. [… Tovább]

Monológ

Lábtól fejig

  Tűsarkúdban csónakáztam. Egyszer babástól betettem a kádba. Megvertél, később a kutyát, mert széttépte a szoknyád. Én teregettem. Két fa közé még apa feszítette ki a zsinórt. Elbír-e, kérdezte, és hintázhattam rajta. A melltartód kitömtem, felpróbáltam a ruhád. Nem tudtam [… Tovább]

Vers

Pótvizsga nélkül

  (osztálytalálkozóra) mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve, az ábécét skandáltuk közösen. kis tornacip?nk orra gyorsan elkopott, most gyógycip?nk nyelve lóg. és újra tanuljuk az arcokat, szemöldök között az A mélyül, orvoshoz visszük kátyúba lépett életünk, bár tudjuk, az id? [… Tovább]

Egyéb

Hozzád kopni

  Nem engedhetem, hogy hozzám kopjál – elmegyek. Nem nézhetem, hogyan kopsz el, ha nem vagyok. Lángszóból kerítést ácsolok – jó anya leszel. A rosszat csak hessegettem, mint füstkarikákat. Belső rendjeim lépcsőjét felmosom, míg cserepes virágot ültetek mellé, rozsdás keretekből [… Tovább]

Esszé

Szegénység egy gazdag országban

    Alapvetés   Mint, ahogy egyetlen társadalmi jelenséget sem érdemes pusztán profán, anyagias szempontok alapján vizsgálni, mert ez csak féligazságokhoz vezet, a szegénység kérdéskörének tárgyalása szintén nem választható le egy-egy ország, nemzet saját szellemkincséhez való viszonyának vizsgálatáról. Minden ország [… Tovább]

Adoma

Kenyértörés

Fotó: Fotóház -Tatuska       A legkülönösebb bennünk – emberekben – az alkalmazkodás képessége. Ha kiemelt érdemeinkről beszélnek, az emberek szavaival büszkén megveregetjük vállunkat, elismerő pillantásaik segítségével pedig lelkünk mélyéből hintünk békét a világra. Közben azt gondoljuk: Kimagaslóan teljesítettünk, [… Tovább]

Novella

A piramis legalján

*   — Hé, te gyerek! Állj csak meg! A kissrác igyekezett meglépni, de már fogta valaki a hátsó kerekét. Egyébként sem lehetett volna ott gyorsabban tekerni, a síneken ment át, és ehhez le kellett lassítani. Hátra nézett — persze, [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Makovecz Imre építész

“Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (Makovecz Imre, 2002)     Életének 76. évében 2011. szepember 27-én kedden elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett [… Tovább]

Novella

A vattacukros masina

Csak úgy gyűlt a zsebébe a negyeddolláros, amibe a fehér finomság került.     Akkorra már a háborút követő vöröst követő fehérterror emléke is kifakult, amikor Szalajtó Rózsa hadiözvegy beíratni vitte Janikát. Az iskolában hamar végeztek a formaságokkal. Igaz, mindenki [… Tovább]

Vers

rend

  hinném győz az ész utamra lódít a rendbe – jó anya erős kézzel mos gyermekfejet     *   kivet a rend vérbő éjek utáni lucskos ébredéssel – maradj még kicsit talán nem öllek meg         [… Tovább]

Egyéb

Sörfesztivál

    Végre, minden nehézség áthidalása után, sikerült összehozni mindnyájunk örömére – a sokaknak még emlékezetes, hatvanas évek táncdalfesztiváljainak mintájára -, az évszázad műsorát. Igyekeztek csak minimálisan változtatva, szinte egy az egyben a kor hangulatát áthozni. Itt is a szerzők, [… Tovább]

Vers

Az én Apám

Kép: Sárkány Sándor: Fények és Árnyak Zene ajánló: http://youtu.be/DBHkn8_ApJw   …ha rossz motorját bütykölte ott hátul,a szerszámosnál, az udvar végiben,gyufát gyújtott kezében az este,míg a benzing?zb?l szívott rendesen.Nem szégyellte, hogy olcsó az inge,s a tenyere id?vel megkérgesedett,az elméjét is csak [… Tovább]

Vers

Hajnali éberség

Macskajárás a szomszéd szuzukiján,sportf?re térített húsz négyzetméter-megkérdezhetnéd magad, mikor s mi fánterem, amit még te sem érhettél el, ha nem kéne most is sietned, elvég-re zárás és a nyitó cigi közöttlenne egy lélegzetvételnyi jelenlét,a kés?bbiekben már-már ösztönös szünet.     [… Tovább]

Vers

Kalligráf-álmok

      Furigana   “Aranyalma ághegyen”. Belép a szél, kereveten papír füle lassan mozdul, lopva rátekint a nap.   Te zöld gyepen pihensz. Mint kő, hasad várakozón – hajnalpírból kikelő nap. Feslő árnyunk szétterül.    Cirmos ébred. Firkahad mosolyod [… Tovább]

Vers

Porszemként…

Összekuszált szálain indulsz, felfejted titkait a létnek. A nem-léthez vissza is így jutsz, mikor az utak véget-érnek.   Felépíted, mit szellem adhat örökül – és a test bevégez – feletted álló hatalmaknak, és mégis minden semmivé lesz.   A sír [… Tovább]

Vers

Relatív

  Ki vágy-pillangót preparál, hozzám egy iszonyú t?t kér… Mellettem- a holtteremben- véreset köhög egy tündér.   Fáj, mi fáj… Fémeset köpök. Közöttünk óriás, h?lt tér. A vashideg m?holdaknál, csillagnál távolabb t?ntél.   Ki szeret, nagyon szeressen, ki temet, mélyebbre [… Tovább]

Vers

Eszmélés

Haldoklik a szeretet, ide érzem szelét…     Álmomban kopott, szürke falat láttam, kopár utcának megd?lve támaszkodott, el?tte egy rozsdás oszlopon  üres tábla, rajta lélekfelirat: az Emberség eltávozott.   Álmomban emberek seregben vonultak, jólétben löködös?dtek a közönykapun át, talpuk alatt [… Tovább]